Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Králik Lajos: A magyar általános Polgári Törvénykönyv 991. §-ához: Illetlen befolyás [183., 1901]
jártak el azok között, a kik bennük megbíztak, költségben ma- rasztaltattak. Sőt illetlen befolyást szeretnek látni az angol bíróságok akkor is, ha az előny olyan, melyet elfogadója jogosan, t. i. erkölcsileg, észszerűen nem követelhetett, adója pedig észszerű alapon nem adhatott. Az ellenérték aránytalansága, melyet első szövegünk elismerésre méltóan ismer, bár magában nem döntő, mégis igen fontos eleme azon conclusióknak, a melyekkel az equity-birósá- gok adásvételeket szemügyre vesznek. Lord Westbury ekként állapította meg az idevágó szabályt: Igaz, van equity jog abban, a mit a bíróságok a kölcsönös szolgáltatások aránytalanságára fektetnek. De ez csak akkor van, a mikor az aránytalanság akkora, hogy mintegy magában foglalja azt a következtetést, hogy a fél vagy nem tudta, mit csinál vagy pedig valami csalásnak áldozata volt. A megállapodott doctrina idevágólag az, hogy a vételárnak aránytalansága magában véve semmivel sem nagyobb súlyú equity-ben, mint a common lav-ban. Bizonyít ugyan csalást, de ha egyedül áll, nem bizonyítja concludensen. Még akkor sem alkalmatos arra, hogy a vételt megsemmisítse, ha kiegészítést találna valótlanságokkal a vételár körül, ha csak a felek között bizalmi vonatkozások nincsenek. Ha azonban vannak körülmények, melyek igazolják, hogy a vevő nem volt szabad és észszerű ember, ez esetben a vételár aránytalansága nagyon lényegesen befolyásolhatja a bíróságot abban az irányban, hogy a vételt félretegye. így megtörtént, hogy az egyik örökös túlságos olcsó áron eladta örökrészét örököstársainak és kétséges volt, vájjon felérte-e eszével jogainak terjedelmét és ezt az eladást. Ha árut vesznek aránytalan áron egy műveletlen, gyönge eszű embertől, vagy utolsó betegségében, a kit nem véd független tanácsadó, a bizonyítási teher a vevőt sújtja, hogy az eladó az eladást meggondoltan és minden körülmény tudatával tette. Sőt tovább mennek az angol bíróságok ; kimondták, hogy ha az eladó beteges, műveletlen és ügyvédje nincsen, a «vevő kötelessége azt az igenlő bizonyítást megtenni, hogy a vételár, a mit adott, megfelel az igaz értéknek», és ha ezt nem tudja megtenni, az eladó kérelmére félreIá 80
