Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Králik Lajos: A magyar általános Polgári Törvénykönyv 991. §-ához: Illetlen befolyás [183., 1901]
7 equity bíróságok használják - egy az erőszak és csalás természetével bíró befolyást jelent, a melynek a concret esetben való gyakorlását, azt t. i., hogy mi módon biztosít az egyik fél a másiktól előnyt magának, nem kell külön bizonyítani, de vélel- meztetik, hogy azt csak illetlenül, visszaélés útján tette; vélel- meztetik pedig az egyik félnek uralmától és a másik félnek alávettségétől. Adva lévén általánosságban a szokásos uralom, az uralom érvényesítése a particularis esetben vélelmeztetik. De sőt, ez a szokásos befolyás maga is vélelmeztetik, mint a felek egymáshoz való viszonyának természetes következménye, bárha nincs éppen bizonyítva, hogy az egyik rendszerint úgy cselekszik, mintha a másiknak uralma alatt állana. Igen sok alakulata van az életnek, a melyekben a bíróságok általában «bizalmat vélelmeznek», és «befolyást gyakoroltatott» -ot mondanak ki a concret panaszolt esetben. A személyekről ennélfogva nemcsak bizonyítható, hogy függésben vannak, hanem észszerű okoskodás utján, ha a gyanús viszonyok egyikében állanak, feltételezhető, hogy uralkodó befolyást gyakorolnak azok felett, a kiktől előnyöket elfogadnak. Mind a két esetben kötelességük megczáfolni azt a vélelmet, hogy az ő előnyöket ezen befolyás segélyével szerezték, beigazolni azt, hogy az előny szabadon és kellő meggondolással adatott. Megjegyzi azonban Pollock e helyütt, hogy ez nem anyagi jog, hanem csak bizonyítási szabály, a mint ezt az India számára hozott törvény világosan kimondja. Az Evidence törvény (1872.1. 111. §.). «A midőn vitássá válik a jóhiszeműség kérdése oly felek között, a melyek közül az egyik tényleges bizalmi állásban áll a másikhoz, az ügylet jóhiszeműségét az a fél tartozik bizonyítani, a ki a tényleges bizalmat élvezte.» Hasonlag Lord Chelmsford a Tate v. Williamson elleni Ítéletben «A mikor két személy oly viszonyban áll egymáshoz, hogy a viszony tartama alatt bizalmat ad az egyik és a másik a bizalomból folyó befolyást gyakorol, és ezzel a bizalommal visszaélnek, avagy a befolyást arra használják, hogy a megbízó féltől előnyt szerezzenek, az a személy, a mely állásával visszaélt, nem tarthatja meg az előnyt, ámbár a transactiót nem lehetne megtámadni, ha köztük ez a személyes bizalom nem lett volna.» És Lord Hatherley a Turner-Colling elleni perben «semmi sem lehet 75