Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Králik Lajos: A magyar általános Polgári Törvénykönyv 991. §-ához: Illetlen befolyás [183., 1901]
4 zik. Hogy nem lett volna-e jobb egészen elhagyni vagy messzebb eltérni a mai jog egyik-másik intézményétől, nem mindig a régi, megszokott nyomokat követni, hanem egyben-másban előre haladni, erről már a múltban is sok szó volt a közzétett jegyzőkönyvek tanúsága szerint is, és lesz még ezentúl is. De úgy, ahogy a döntés esett, ha nem is lelkesülünk minden részletért, egyelőre meg lehetünk tervezetünkkel elégedve. A mai viszonyaink között a tervezet is egy nagy vívmány és nézetem szerint előbbre való dolog, hogy a tervezetből törvény legyen, sem hogy a tökéletesség utáni törekvésben ismét évek múljanak. Kívánatos, hogy a tervezet kritikája ezt szem előtt tartsa; ne késleltessük azt, a mi úgy is sokáig késett. Ezzel az érzéssel szólok hozzá a tervezethez. Mai felszólalásomban a jogügyletek megtámadásával akarok foglalkozni. A magyar általános polgári törvénykönyv, vagy rövidebben és talán helyesebben, a magyar polgári törvénykönyv tervezete a megtámadhatóságot a szerződések fejezetében szabályozza, a hol is a 991. §-ban a csalárd megtévesztést és & jogellenes fenyegetést ismeri el támadó okoknak. Látni való, hogy a tervezet a római jog dolus és metusát akarta recipiálni. Azonban ez nézetem szerint nem elegendő; egy lépéssel tovább lehet és kell menni. A római jog t. i., különösen úgy a hogy a magyar gyakorlat érti és a tételes bizonyítással megrontotta, nem ad orvoslást azon finomabb, ügyesebb befolyásolás ellen, mely az életben mindennapi; melynél nem lehet bizonyítani sem concret megtévesztést, sem fenyegetést, de mégis transactiók állanak elő, a melyek a becsületességgel és tisztességgel kibékítethetetlen ellentétben állanak. A ki az életet ismeri, az tudja, hogy az emberek nem épen kis része, sem nem oly okos, testileg, lelkileg nem oly erős, hogy érdekeit meg tudná védeni egy ravaszabb, nagyobb ügyességű intelligentia ellenében és hogy jogügyleteit érdekeinek megfelelően tudná intézni. Fájdalom, sok a gyarló eszű, a félkegyelmű az emberek között; az ok nélkül bizalmaskodó, a könnyelmű, a hirtelen elhatározású. És ezenkívül a betegség, még inkább a kor előrehaladása, a dementia senilis testileg-lelkileg nyomorék embereket állítanak elő, a kikkel egy72
