Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)

Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]

2 9

t. előadó úr a hírlapokban közölt beszédeimet hírlapi czikkek- nek véve, azokat kiindulási pontul vette: de szerintem itt con- crét esetekre kiterjeszkedni egyáltalában helytelen. Tudvalevő dolog, hogy a vádló semmiségi panasza egyúttal a vádlott javára is szolgál és nem zárja ki az a körülmény, hogy pl. a 92. §. alkalmazása ellen adatott be, a mely tehát súlyosbítást involvál magában, azt, hogy a Curia esetleg leszállíthassa a büntetést, ha azt találja, hogy az helytelenül lett kiszabva. Ha azonban a védő is semmíségi panaszszal él, akkor a vádló semmiségi panasza elveszti azt a jellegét, hogy a vádlott javára is beadottnak tekintik, mert akkor már ott van számára az ő jogorvoslata, akkor már nincsen szükség arra a fictióra, hogy a vádló jogorvoslata az ő javára is szolgált. A koronaügyész természetesen nem tehet egyebet, ha nem osztja a vádló álláspontját, minthogy elejti a semmiségi panaszt és akkor fenma- rad a másik jogorvoslat, a melynek alapj n mindig reperálható az esetleges sérelem. Ezt kívántam még megjegyezni.

67