Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]
21 lata, a meghozott törvény alkalmazásáról és annak az értelmezéséről kétségben egyáltalában nem lehetünk; mert ha vannak is netalán annak a törvénynek eltérően magyarázható rendelkezései, ki van hivatva annak az authentica interpretátiójára addig, míg maga a törvényhozás novellával nem interpretálja ? A Curia. A mint méltóztatik tudni, már locuta est. Következetesen és mindig azt az álláspontot foglalja el, hogy a koronaügyészt közvádlónak tekinti, és ennek minden attribútumával felruházta a megsemmisítés kérdésében. Ez az állandó gyakorlat a Curia minden tanácsában; ellenkező értelmezés eddig nem fordult elő és így azt hiszem, hogy veszedelem nincsen abban, hogy egyikünk így, másikunk amúgy fogja fel a kérdést. Azt hiszem különben, hogy nem kell aggódnunk a miatt, hogy e tekintetben a koronaügyész túlkapásra ragadtatja magát, mert a mint nagyon szépen kifejtette a t. barátom, a koronaügyész, a ki az élén áll az ügyészeknek, nem egyedül a vád képviselője, hanem a közérdek képviselete is kötelessége. Azt hiszem, hogy eddig sem adott ügyészségünk panaszra okot, hogy visszaélt volna hatalmával; tehát csak arra akarok rámutatni, hogy miután a Curia is igy értelmezte a törvényt, de mivel az igazság- ügyminiszterium is, a mely a törvényjavaslatot kidolgozta és beterjesztette, ezen az állásponton áll, tehát addig, a míg majd ennek a törvénynek novelláris módosítására nem lesz szükség; és mikor de lege ferenda jogosult és szükséges lesz, hogy minden nézet nyilváníttassék, addig a magyar jogászközönség ezen interpretátiót, melyet a Curia is magáévá tett, egészen nyugodtan fogadhatja. 59
