Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]
9 sem hozhat mozgásba, a ki egy tanú kihallgatásáról sem mondhat le, a kinek — egy szóval — a vád emelése és elejtése tekintetében egy szemernyi rendelkezési jogot sem ad a szervezeti törvény, annak nem lehet joga az ügynek végső elintézését a kir. Curiától elvonni. Ezt csak az teheti, a ki a büntető keresettel rendelkezhetik, a bűnügy gazdája, a dominus litis. Törvényünknek ezekben nyilvánuló alapelvei mellett lehet-e — miként tisztelt ellenfeleink teszik — arra hivatkozni, hogy a B. P. 436. §-a egy mellékes intézkedés alkalmából «fél»- nek nevezi a koronaügyészt ? Minden törvényben előfordul, hogy egy-egy, különben technikus kifejezést általánosabb értelemben vesz. Milyen eredményre jutnánk például, ha a B. T. K. 308. §-ában előforduló ezt a szót: «résztvesz», technice a részesség fejezetéből értel- meznők! Pedig épen a «fél» kifejezéssel úgy szólván játszik a B. P. Félnek nevezi azt a személyt, a kit a 13. §-ában világosan megkülönbözteti a felektől: a magánfelet. Feleknek nevezi a 358. §-ában mindazokat, a kiknek előadásából jelenség merülhet fel arra nézve, hogy a vádlott beszámíthatatlan; ilyen «fél» pedig sok van, pl. a tanú, az elmeorvos. (Y. ö. Sánta Elemér czikkét Büntető Jog Tára 41. k. 68. s k. 1.) Sarkalatos magyarázati szabályokat sértenénk, ha a törvénynek ily mellékes nyilatkozataiból oly következtetést vonnánk le, mely a törvény alapelveivel ellenkezik. Még kevésbbé győz meg bennünket tisztelt ellenfeleinknek a B. P. 430. §-ára fektetett érvelése. A törvény itt tudvalevőleg azt rendeli, hogy a felebbezési eljárásnak bizonyos általános szabályai a semmiségi panaszra is « megfelelően» alkalmazandók. Én azt hiszem, hogy e korlátozó kitétel: «megfelelően», egyenesen ellenük szól. Mert ha a törvény azt akarta volna, hogy a koronaügyész teendője azonos legyen a főügyész teendőjével, akkor nem «megfelelően», hanem egyszerűen alkalmazta volna reá a főügyészről rendelkező szabályokat. Látható mindezekből, hogy a semmítőszék melletti ügyész hatáskörének azon értelmezése, a melylyel a koronaügyész úr dolgozataiban találkozunk, sem tételes törvényeinkben, sem eljá47
