Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]
A В. P. hatályának már első heteiben a legérdekesebb kérdések egyike merült fel a gyakorlatban és keltett vitát az irodalomban. A kir. koronaügyész úré az érdem, hogy hivatalának a per- rendtartásban egységes formulával meg nem határozott ügyköre eszmecsere tárgya lett. О in concreto csak egy kérdést vetett ugyan fel: azt, hogy van-e joga a semmiségi panaszt visszavonni ? De világos, hogy e kérdés értelme az: van-e joga a koronaügyésznek a váddal rendelkezni1? így tehát szükséges lett a dolog alapjainak megvitatása. A koronaügyész úrnak több irodalmi felszólalásban (Ugyv. L. f. é. 12. és 20. számok) kifejezett nézete az, hogy ő nem más, mint a vád képviselője a kir. Curiánál; hogy tehát igénybe veheti a váddal való rendelkezés jogát oly értelemben, hogy a semmiségi panasznak általa történt visszavonása, ha csupán a közvádló használt semmiségi panaszt, elvonja az ügyet a további érdemleges elintézéstől. E felfogás szerint a semmiségi panasz e visszavonása nem egyéb, mint а В. P. 38. §-ában körülírt vádelejtési jog gyakorlása, s valamint a vád elejtése az alsó fokon az eljárás megszüntetését vonja maga után (В. P. 128. §., 264. §. 5. p., 323. §.), a felebbezés visszavonása pedig a felebbviteli fokon a felülvizsgálat abbanmáradását eredményezi (В. P. 394. §. 5. bek., 553. §.): úgy a semmiségi panasznak a curiai ügyész általi visszavonása folytán az ügy abba az állapotba jut vissza, a melyben a semmi- ségi panasz használata előtt volt. ii 1*
