Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
29 ennél továbbmenve, üzletszabályzatunk fontosabb jogalkotó intézkedéseit a személyfuvarozásra vonatkozólag is átvehetjük az alkotandó törvénybe. Hogy csak néhány példát említsek arra, hogy ily fundamentalis alapelvek a törvényben kifejezhetők, hivatkozom a vasutáknak személyszállítási kényszerére, az előnybenrészesítés tilalmára, az átmeneti jegygyei biró utas kártérítési jogára helyszűke vagy vasútkésés miatt stb. stb. Az árúfuvarozás tekintetében mindenekelőtt tisztába kell jönnünk azon viszonynyal és befolyással, melyet a berni egyez- ménya nemzeti vasutfuvarozási jogunkra gyakorol. Említém, hogy az üzletszab. a nemzetközi jogot a belföldi jog terére is átültette s ezzel már megjelölte a követendő irányt: t. i. hogy a vasúti ügy nagyfontossága és internationális jellege megkívánja az egyöntetű szabályozást.* Ha tehát a revisiónál a törvényhozó az 1892-es törvényben kijelölt irányban fog haladni, úgy a b. e. és üzletszab. sarkalatos, jogi szabályozást tartalmazó szakaszait veszi át az új codexbe. E mellett tekintetbe kell venni a törvényhozónak azt, hogy a b. e. nem szabályozza vasútfuv. jogunk egész anyagát, hanem több kérdés tekintetében az egyes államok fuvarozási jogára utal. Ezen intézkedéseknél, mint pl. a zálogjog határa, reclamationális eljárás, kiszolgáltatási akadályok stb. nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi fuvarozási jogot alkot a törvényhozó és így e tekintetben is súlyt kell helyeznie az európai nevezetesebb codexekkel, különösen pedig a német törvénynyel való megegyezésre. Láttuk, hogy a revisiónál a b. e. által nem szabályozott térre, tehát ennek határán túl is kell kiterjeszkednünk. Másrészt azonban meg kell jegyeznünk, hogy nem mindaz veendő át, a mi német kér. törvényben ezen szakasz folytán «Beförderung von Güter und Personen auf den Eisenbahnen». Míg tehát az általános fuvarozási jog fejezeténél a jogügylet szolgál megjelölésül (Frachtgeschäft), addig itt a jogügylet következtében kifejtett tevékenység. Mindkét megjelölési módot kombinálja a «Denkschrift» erre vonatkozó czíme: «Frachtgeschäft der Eisenbahnen und Beförderung der Personen auf den Eisenbahnen». * Vannak, a kik ezen felfogást nem osztják és azt hiszik, hogy a nemzetközi vasutfuvarozási jog mellett ettől külömböző nemzeti vasutfuvarozási jog fennállhat. Lásd Margulies: Die Bilanz der Berner Convention über den internationalen Frachtenverkehr. Wien, 1895. J9
