Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Imling Konrád: A polgári törvénykönyv tervezetéről [179., 1900]
Tisztelt teljes-ülés! Egy fél századnál hosszabb idő múlt el, a mióta a magyar törvényhozás az ősiség eltörlését elvileg kimondván, a kor sajátságos, nemes sanguinismusával rendelte, hogy: «A ministerium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni és ezen törvénykönyv javaslatát a legközelebbi országgyűlés elibe terjesztendő» (1848 : XV. tcz.) A «legközelebbi» országgyűlés sokáig váratott magára. Végre bekövetkezett; a törvényhozói mechanismus azóta szakadatlanul működik — de a magyar polgári törvénykönyv mindeddig nemcsak létre nem jött, hanem a «törvénykönyv javaslatának az országgyűlés elibe terjesztésétől» is még elég messze állunk. Az anyagi magánjog egy szerves része, a házassági jog, az igaz hogy törvényhozói szabályozásban részesült; ez a törvény azonban korántsem mint a készítendő általános polgári törvénykönyv kiegészítő része és nem úgy jött létre, hogy a legalább főelveik szerint szem előtt tartott többi részekkel utóbb egységes egészszé képződhessék. A házassági törvény tudvalevőleg politikai tekinteteknek köszöni létét; és ha az általános polgári törvénykönyvbe mégis nagyobb nehézség nélkül be lesz illeszthető, ezt nem annyira eme lehetőség tervszerű előkészítésének, mint inkább annak a körülménynek fogjuk köszönhetni, hogy a házassági jog — természeténél fogva — a magánjog legönállóbb, a többi magánjogi anyagokkal leglazábban összefüggő része. A mit a magyar törvényhozás az általános magánjog terén a házassági törvényen felül produkált, az mérték és érték sze1* 195
