Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
A kereskedelmi törvény revíziója. Az 1900. márczius 21-én folytatott vita [178., 1900]
27 commerciálisálja az életet, mint pl. a franczia kereskedelmi törvény, a mely pedig elvileg az objectiv rendszeren nyugszik. Eltekintve ugyanis csekély kivételektől, ottan nem nézik azt, hogy kereskedő-e az illető vagy nem, hanem az egyes ügyletek tárgyilagosan szerepelnek a kereskedelmi ügyletek enumera- tiójában, így különösen a vétel továbbadási szándékkal (aehat pour revendre), a mely mint typus a német kereskedelmi törvénybe is átment. Látszólag tehát a legcommerciálisabb törvény a franczia s mikor a németek előbb vegyes rendszert csináltak, s most éppen a subjectiv rendszerre tértek át, azt hinné az ember, hogy a commercialisálást nem hogy kiterjesztették volna, hanem megszorították. Pedig tényleg éppen fordítva áll a dolog s legkevésbbé van commerciálisálva az élet Francziaor- szágban. Ennek az az oka és magyarázata, hogy nem szabad csak a kereteket nézni, hanem azt is, hogy az a keret hogyan van kitöltve? A vételről a franczia kereskedelmi törvény alig intézkedik. Mindössze egyetlen egy § van, a mely azt mondja, hogy’ a kereskedelmi vételnél lehet könyvekkel, eorrespodentiá- val és tanukkal is bizonyítani, nemcsak mint a polgári ügyleteknél 150 francon felül okirattal. A franczia Code de Com- merce-ben nincsenek azok a subtilis distinctiók, a melyek nálunk vannak a distanc-vételek és a helyi, piaczi vételek között, a fix, záros ügyletek és a halasztó határidőre szóló ügyletek között ; nincsenek meg azok a szigorú rendszabályok pl. a minőségi hibák érvényesítésére nézve, hanem e tekintetben egyszerűen a polgári törvénykönyv, a Code civil, intézkedik. Volta- képen tehát nem hogy a nem kereskedelmi élet commerciálisál- tatnék, hanem még a kereskedelmi élet is civilisáltatik. Bocsánatot kérek, a kifejezés nem talál elég jól, de elég az hozzá, hogy nincsen meg az ellentét a civilis és a commertiális élet között, a melyet a németek teremtettek meg és a melyre mi átmentünk. Mikor tehát azt látjuk, hogy hiszen a kereskedelmi jognak az anyajoga: a franczia sokkal kevésbbé megy messze arra nézve, hogy a kereskedelmi szabályok a nem kereskedőkre alkalmaztassanak, s pl. a franczia judicaturában még attól is visszariadnak, hogy az egyoldalú kereskedelmi ügyleteknél okvetlenül alkalmazzák a másik félre is a kereskedelmi jogot: akkor bizony mi bátran azt kérdezhetjük, hogy vájjon mi helyesebb: 191
