Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
A kereskedelmi törvény revíziója. Az 1900. márczius 21-én folytatott vita [178., 1900]
-21 hozzáfogjunk, mert ez nálunk hosszabb időt fog igénybe venni ■és ha a kereskedelmi törvény revisiója kész lesz, a magánjogi törvény nem, akkor azt fogom mondani, hogy ne várjuk be a magánjogot, hanem csak csináljuk meg a kereskedelmi törvényt. A fő czél csak az legyen, hogy minél jobb törvényt alkossunk. l)r. Wittmann tagtárs úr hangsúlyozta felszólalásában, hogy mihelyt controversia van, mi rögtön új törvényt kívánunk és hogy ez nem helyes, mert ott van a tudomány, iparkodjunk tisztázni az eszméket és megvalósítani azt, a mit meg lehet valósítani. Ez igaz, így dr. Schreyer tagtárs úr fel is sorolt egves hibákat és hiányokat, a melyeket csak ezen kategóriába sorolhatok. Ily pl. a czégbejegyzés kérdése. Alig van szigorúbb törvény, mint a mienk. A czégbejegyzésre nemcsak a bíróság kényszerítheti az illetőt, hanem a ki nem jegyezteti be magát, az a kereskedő jogaiban nem részesül. Hogy melyek ezek a jogok, a melyek a kereskedőt, mint kereskedőt illetik, az némileg vitás, de sokról kétségtelen ; ezek igen fontosak és lényegesek, pl. a könyvek bizonyító ereje, a megtartási jog stb. Méltán említette fel az előadó úr kereskedelmi jogi munkájában, hogy ez bizonyos tekintetben túlzás. Ha ennek daczára sok czég nincs bejegyezve, ez nem egyéb, mint indolentia, mert ha a kereskedelmi kamarák megtennék kötelességeiket, akkor feljelentenék őket, ilyenkor a bíróság a törvénynek érvényt fog szerezni. Vagy pedig a hitelező álljon a talpára és jelentse ki, hogy nem hitelez másnak, mint bejegyzett kereskedőnek. Olyan törvényt ■elvégre nem lehet készíteni, a mely minden munkát feleslegessé tesz. Ép így áll a dolog a második kérdéssel, a 304. § kérdésével. Nézetem szerint az, hogy a könyvkövetelés mobilis-e vagy nem, az nem a jog, hanem az emberek felfogásának kérdése. Ha a forgalom mobilisnak tartja, akkor az, ha nem annak tartja, akkor nem az. Hr. Schreyer tagtárs úr argumentátióját a törvény szempontjából sem tarthatom helyesnek. A 304. § azt mondja, hogy a zálogszerződésnek az a formája, hogy a könyvben az elzálogolás tényét bejegyzik és erről könyvkivonatot kap a hitelező. Ez nem terjed ki az engedményre. Ebből az következik, hogy az engedmény még jobban mobilisálva van, mert semminemű alakhoz kötve nincs. Elegendő a felek szóbeli megállapo185
