Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
A kereskedelmi törvény revíziója. Az 1900. márczius 21-én folytatott vita [178., 1900]
9 ból kell behoznunk a gyáripar termékeit. Osztrák és külföldi gyárosok tehát itt Magyarországon állandóan letelepedett ügynökökre bízzák gyártmányaik eladásának a közvetítését. Az ilyen ügynökök önálló iparjegygyel bírnak, s ilyen minőségükben be vannak jegyezve, és évente százezrekre és milliókra menő forgalmat csinálnak. Az ezen értelemben vett ügynöki foglalkozás lényegesen különbözik a bizománytól, mert nem saját nevében, hanem a gyáros nevében ád el vagy közvetít, a szerint, a mint szerződési viszonya van. Ezek jogköre törvényes megállapításának a hiányát a gyakorlat naponta érzi és ezen hiány számos pernek a kútforrása. Hogy sem az alkalmazási viszonyban levő, nagyobbára darabárukat közvetítő, sem pedig az általam jelzett önálló ügynöki foglalkozás a keresk. törvényben szabályozva nincs, ezt annál nagyobb hiánynak kell tekintenem, mert nem csupán egy, hanem több specziális törvényben és előkészítés alatt álló tervezetben az ügynök kifejezés és ügynöki foglalkozás előfordul a nélkül, hogy ezen foglalkozási ág terjedelme és általános jogköre iránt egyáltalán rendelkezések állanának fenn. Elegendő e tekintetben az igazságügyi és kereskedelemügyi miniszter urak által közösen kidolgozott, a részletügyletekről szóló törvénytervezetre hivatkoznom, a hol minduntalan van ugyan ügynökről szó, a nélkül, hogy valahol az ügynökök tekintetében meghatározások volnának. A keresk. czégekről is szólott felolvasó úr. A keresk. törvénynek a czégek tekintetében való rendelkezései, nézetem szerint nemcsak oly irányban szorulnak kiegészítésre és módosításra, és sok.tekintetben újításra, a mint azt előadó úr feltüntette, hanem első sorban a tekintetben, hogy a czégbejegyzési kötelezettség, a mely nálunk még ez idő szerint, majdnem huszonöt év múlva sincsen a gyakorlatban megvalósítva és keresztülvive, végre-valahára megvalósíttassák. Hogy ez mily hátrányokkal jár, azt e teremben bővebben ecsetelnem bizonyára nem szükséges. Elegendő e tekintetben hivatkoznom judikaturánk azon álláspontjára, a mely szerint az úgynevezett kereskedelmi csőd csak bejegyzett kereskedő ellen nyitható meg, és hogy büntetőjogi beszámítás szempontjából is a be nem jegyzett kereskedő tehát az, a ki bejegyzési kötelezettségeit törvény ellenére nem teljesítette p nemin inna
