Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
iß tén tekintetbe veendő. A rakj egy azon természetének, hogy kiállításával a szerződésből eredő jogok mindjárt az átvevő felé terelődnek, megfelel az is, hogy a rakjegy minden legitimált birtokosának adjuk meg a rendelkezési jogot, eltekintve attól, hogy az áru feladója-e vagy nem. A rakjegy dologjogi hatását is expressis verbis ki kell fejezni a törvényben, a mint azt az új német k. t. (450 §.) megteszi. A rakjegy nagy jelentősége ugyanis éppen abban rejlik, hogy az árut helyettesíti és a felette való dispositio a rakjegy átadásával történik. Hogy a papír átadásának következményeit jogilag mikép kell construálni, ez iránt a theoria még nem jutott megállapodásra.* A különböző elméletek között legconsequensebb az. melyet Nagy Ferencz is acceptált (kereskedelmi jog 130. §. 6. j.), hogy t. i. a fuvarozó a mindenkori papírbirtokos nevében birtokol épp úgy mint a közraktár. A közraktári jegy analógiája különben még oly szempontból is követhető, hogy a rakjegyet áru- és zálogjegyre oszthatóvá teszszük. —Végre legfontosabb kérdés a rakjegy szabályozásánál, hogy annak kiállítása mily mértékben legyen kötelező. E szempontból három rendszer képzelhető: 1. K. tvünk rendszere, mely szerint a feladó és fuvarozó kölcsönös megállapodása esetén állíttatik ki a rakjegy; 2. a német 1895-ik évi bel- vizhajózási törvény rendszere, mely szerint a rakjegy kiállítása a feladó kivánatára kötelező; 3. oly rendszer, mely a rakjegy kiállítását pl. a hajózási forgalomban ép oly kötelezővé tegye, mint a fuvarlevél kiállítása jelenleg a vasúti forgalomban. Ezen három lehetőség közül a jelenlegi viszonyok mellett csakis az első fogadható el tekintettel arra, hogy a vasutfuvarozási jog a b. e.-nyel a rakjegyet nem acceptálta. Mindazonáltal azt hiszem, hogy a forgalom érdeke épúgy a tengeri, mint a szárazföldi és belvízi fuvarozásnál is egy az árút helyettesítő értékpapír kiállítását megkívánja. Ezért ha a k. t. revisiójánál meg is kell tartanunk a rakjegy facultativ jellegét, úgy korántsem szabad elfogadnunk az a nézetet, hogy a szabályozást csekély practicus jelentőségére * A theoriában két irány fejlődött ki a szerint, a mint a papir- átadásnak kötelmi vagy dologjogi hatás tulajdonítandó. Előbbi felfogást követi a cessio theoria, utóbbit «a modern dologi szerződés» theoriája (Exner: «Die Lehre des Eechtserwerbes durch Tradition»). Közvetítő álláspontot foglal el az ú. n. syinbolicus átadás theoriája. 16