Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
9 kártalanítás szempontjából figyelmen kívül maradt. Következménye ez annak a kiindulási alapnak, mely az államnak kártalanítási kötelezettségét kizárólag a kir. bíróságoknak valamely bűnvádi eljárás folyamán hozott határozatára alapítja és a mely következetesen eltekint a közigazgatási hatóságoknak büntető igazságszolgáltatási botlásaitól. Mivel azonban a rendőri hatóság által elrendelt letartóztatás a kir. biróság ingerenciája nélkül három napnál tovább nem tarthat (145. §, 1. és 4. bekezdése), a kérdés a gyakorlatban minimális jelentőségre törpül. Mert azt hiszem, a törvény szelleméből és kiindulási alapjából nem lehet kétség az iránt, hogy a «bíróság részéről elrendelt» előzetes letartóztatás alatt minden letartóztatást kell érteni, a mely a biróság határozatából áll fenn és minthogy a rendőri hatóság rendeletére letartóztatott egyén a vbiró, illetve a kir. járásbíróság határozata nélkül három napnál tovább nem tartható fogva, ezeknél fogva alaptalannak tartom büntető perrendtartásunk egyik kitűnő kommentátorának azt az aggályát, mintha az 576. §-nak azon rendelkezése, mely szerint csak a biróság részéről elrendelt előzetes letartóztatás állapítja meg az állam anyagi felelősségét, okot szolgáltathatna az előnyomozások és vele együtt a rendőri letartóztatások tartamának kinyujtására (Fayer, 410. 1.) Mert a rendőri letartóztatásnak három napon túl való kinyujtása csak bírósági határozat alapján, a biróság rendeletére foglalhat helyet, ettől az időponttól kezdve tehát éppen úgy a biróság által elrendelt letartóztatással van dolgunk, mint a midőn a letartóztatás elejétől fogva biróság rendeletére történt. Az állami kártalanításra való igényt a törvény annak föl- tételezéséhez köti, hogy valaki ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatást, illetve vizsgálati fogságot, vagy pedig oly büntetést állott ki, a melylyel a fennálló törvények alapján nem volt sújtható. A bűnvádilag üldözött egyénnek ártatlansága e szerint csak a prseventiv letartóztatás eseteiben képezi kártalanítási igényének előfeltételét, mig büntetésnek kiállása esetében a törvény beéri annak megállapításával, hogy az illető a hatályban levő törvények szerint nem lett volna elitélhető. Eny- nyiben a XXXI. fejezet czime, a midőn ártatlanul szenvedett büntetés kártalanításáról szól, a törvény rendelkezéseinek tar137
