Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Edvi Illés Károly: Semmiségi panasz [175., 1900]
23 Itt két esetről van szó, t. i. midőn a biró rendkívüli büntetés enyhítési jogát ott alkalmazta, a hol azt — törvény szerint — nem állott jogában alkalmazni, vagy midőn e jogát nem alkalmazta, midőn azt alkalmazni kellett volna. Lássuk már most, hogy a biró mikor követi a Btk. 92. §-ának szabályait. Elsősorban is kiemelem, hogy BP.-unk idevágó most idézett rendelkezése szertelenül kiterjeszti a Curia cassatorius jogkörét, mert a semmiségi okok parancsoló vagy tiltó jogszabály megsértésére vannak mindenütt, tehát törvényünkben is, alapítva; s ez természetes, mert hiszen a hol az alsófok belátására s judiciumára van bízva, hogy valamely szabályt alkalmazzon-e vagy mellőzzön, ott a törvénysértés fenfor- gását kizárja a bírói cognitio. Ilyen jogszabályt foglal magában a Btk. 92. §, mely nem azt mondja, bogy a biró nyomatékos vagy nagyszámú enyhítő körülmény fenforgása esetében köteles rendkívüli enyhe büntetést megállapítani, hanem azt jelenti ki, hogy a biró a büntetést a büntetési nem legkisebb mértékéig leszállíthatja; sőt ha ez is súlyos lenne, enyhébb büntetési nemre is átmehet, s ennek legkisebb mértékét is alkalmazhatja. Ekként megvilágítva a tételt, lássuk mikor nem alkalmazta az alsófok tévesen a Btk. 92. §-át: akkor, ha az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak vagy oly nagy számmal vannak, hogy a büntetési tétel legkisebb mértéke is túlszigorú lenne. Mily törvényes feltételei vannak tehát a 92. §-nak? Szükséges, hogy az enyhítő körülmények a) nyomatékosak; b) nagyszámúak és c) olyanok legyenek, hogy azokra tekintettel a büntetési tétel minimuma is aránytalanúl súlyos lenne. Már most, ha a Curia a 385. § 3. pontjára alapított anyagi semmiségi okot vizsgálja felül, mit vizsgál, s határozata mire terjed ki annak eldöntésénél, hogy törvénysértés forog-e fenn vagy nem ? Mint említém, ez a semmiségi ok két irányú, az egyik eset az, midőn az alsófok a 92. §-t alkalmazta, mikor arra jogalap nem volt, a másik pedig az, midőn nem alkalmazta, midőn feltételei fenforogtak. Kiemelem, hogy tisztelt ellenfelem e tekintetben a Curia revisionális jogát a konklusiónál igen szűkre szabta, mert szerinte «a semmiségi ok nem a súlyosító és enyhítő körülmények mérlegelése alapján állapítható meg, 103
