Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Edvi Illés Károly: Semmiségi panasz [175., 1900]
7 működő I. fokú bíróságra vonatkozik. Annak külön kimondása íredig, hogy a bíróság köteles fölmenteni az esküdtszék által nem bűnösnek kimondott egyént: azért volt szükséges, mert a bűnösséget megállapító verdikttel szemben joga van a bíróságnak ahhoz, hogy az esküdteket új verdikt hozására utasítsa (370— 372. §-ok). Csak e jog gyakorolhatását akarta kizárni a 373. §. föl- mentés esetében; de ez semmi összefüggésben sincs azzal, hogy minő jog illeti meg a kir. Curiát a semmiségi panaszszal megtámadott ítélettel szemben. A kir. Curia e jogát illetőleg nem tesz különbséget az, hogy bűnösséget megállapító vagy felmentő itélet-e az, a mely semmiségi panaszszal meg van támadva. Stipl tévedése onnan származik, hogy e kettő közt különbséget tett. Helyes alapon igyekszik megoldani a kérdést Finkey Fe- rencz.* Finkey abból indul ki, hogy a Curia a 437. §. 1. bek. szerint csak az esküdtbiróság által valóknak elfogadott tényekre alapíthatja ítéletét; minthogy pedig nem bűnösséget kimondó verdikt esetében az esküdtbiróság semmiféle tényt sem fogadott el valónak: ennélfogva ily esetben hiányzik az alap, a melyen a Curia az esküdtbiróság Ítéletét felülvizsgálhatná. E szabályt azonban Finkey is csak akkor tartja feltétlenül érvényesnek, mikor a főkérdésbe foglaltatik mind az, a mire az esküdteknek felelni kell. Ámde a BP. ismeri a pótkérdéseket is, a melyeknek tárgya a beszámíthatóság vagy a büntethetőség. Minthogy pedig az esküdtbiróság épen akkor menti fel a vádlottat, mikor az esküdtek az ilyen pótkérdésre igennel felelnek, a mikor tehát valóknak fogadják el a beszámítás vagy a büntethetőség alapjául felvett tényeket: ezzel szemben Finkey elismeri, hogy ily esetben joga van a Curiának az esküdtbiróság ítéletét megsemmisíteni. Hogy jön mégis arra a következtetésre, hogy a Curia, bár megsemmisítheti az ítéletet: még sem ítélheti el az esküdtbiróság által felmentett egyént. Ehhez Finkey a 437. §. 5. és 6. bek. találja meg a kulcsot. Ezek szerint ugyanis a Curia nem az érdemben ítél, hanem az egész eljárást megsemmisíti akkor, ha a btk. megfelelő alkalmazása végett oly lényeges körülményt kell megállapítani, melyet az esküdtbiróság nem ismert fel vagy mellőzött. Finkey már most azt mondja, hogy ha az esküdtszék a * Jogászegyleti Értekezések XIX. k. 5. füzet. 87
