Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
31 «zolgáltatás ugyanis a magán boszuállásból fejlődött ki, s e fejlődés századokon át tartott.* A hatóság hosszú időn át a magán boszuállást helyettesíti, s magát egészen a sértett gondolatvilágába éli bele. Ez az oka, hogy mihelyt valaki ellen valami ok miatt a boszuállás megindul (utóbb a hatóság előtt ellene vádat emelnek), ez természetszerűleg vonja maga után. hogy az ilyen magáról a rá váró félelmes bajokat elhárítani igyekszik. Ez az eredete azon hosszú időn át élt felfogásnak, hogy a vádló nem köteles vádját bizonyítani, hanem a vádlott köteles magát «tisztázni.» Ilyen «tisztázás» történhetett «purgatio vulgaris» és <ipurgatio canonica» módjára. így volt ez nálunk is, Franczia- országban is, mert mindkét népnél ugyanazon ható okok működtek, s az eredmeny is ugyanegy. Változás csak akkor áll be, ha az előidéző körülményei,' változnak, s ez korábban történt Francziaországban, mint Magyarországon. Első volt a kánoni jog, mely helyreállította azon nagy elvet: «actore nihil probante reus absolvitur», mert a római jog befolyása alatt hamarabb érett kánoni jogban a biró már valóságos ítélő —jogot megállapító és kimondó — büntető hatoság volt, mikor még a fejletlen műveltségű világi társadalom birái csak békéltetők, és boszú- közvetítők voltak. Az elv pedig azon mértékben nyert a világi ■eljárásban is alkalmazást, a milyen mértékben gyökeret vert az a nézet, mely a bíróban közhatalmat látott, melynek rendeltetése igazságot szolgáltatni, győzelemre pedig akkor jutott, mikor az ily értelemben vett bírói működés törvényes szervezetet nyer. Magyarországon — mint láttuk -— a bírói működésnek közhatalmi jellege soha nem ment veszendőbe mint Francziaországban, hol azt a hűbéri korszakban egészen magán és személyes jogosítvány gyanánt gyakorolták. De Francziaországban a királyság hamar erőhöz jutott, s itt nem részletezhető okoknál fogva már a XIII. században mint az állami hatalom képviselője a jogrendszer fejlesztésére és az igazságszolgáltatásra döntő befolyást gyakorolt akkor, mikor Magyarországon az állam eszméje az utolsó Árpádok és az Anjouk alatt gyengébben élt, mint valaha. Ebből következett, hogy a bizonyítás kötelezettsége is Francziaországban korábban hatolt be a peres * L. Jogtörténelmein 88—1)0. § §-at. 79
