Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
13 kességük körébe vont világi ügyekben ragaszkodnak a kánoni eljárás szabályaihoz, különben pedig a magyar főpapokat sem illette több az úri hatóságnál (különös kiváltsággal a pallosjogot beleértve), minővel a világi nemesek és főnemesek is bírtak jobbágynópeik fölött. De ezen magyar urihatóság és a franczia hűbéruri hatóság közt lényeges a különbség. Francziaországban a bírói hatalom és a seigneur-ség nem egy forrásból fakadtak, s az eredeti különbség sokáig fenn is állott a kettő között, s azon jogi elvben nyert kifejezést: «fief et justice n ont rien de commun». A jurisdictio a földtulajdonból, a seigneurség pedig a hajdani főnökségből eredett, s csak addig tartoztak együvé, míg a seigneurök a maguk területét tulajdonul bírták. Később azonban területük egy-egy részét alhűbérbe adták, vagy más egyéb módon elidegenítették. Midőn pedig ezzel csak a dominium utile szállott másra, de nem a dominium directum, melyet a hűbérurak maguknak tartottak meg, ezzel megindult az igazságszolgáltatás jogának a hűbéruri jogtól való elválása, mely ezentúl különálló és független joggá lett. A hűbéruri jog pedig sokkal terjedelmesebb volt, mint a magyar úri hatóság. A hü- bérur souverainitása túlterjedt azon területen, melyet ő magán- tulajdonul birt egész a hűbéri terület határáig. Minden földbirtokra kiterjedt az, mi e területen belül feküdt, minden személyre. ki e határokon belül tartózkodott. Ezen fő hűbéruri jog pedig nem a földtulajdon erejénél, hanem a suzerainitás jogánál fogva illette meg a seigneurt. .4 seigneur bírói hatalmához tehát a tulajdonon kívül még egy másik elem is járult: a hűbéruri hatalom czímén, s ebben áll a lényeges különbség, mert a magyar földesúri hatóság egyedül a nemesi birtokon alapul, és seigneuri hatalom magyar földön nem létezik. A seigneuri igazságszolgáltatásnak «magas» és «közönséges» itélöszékekre való felosztása is ismeretlen Magyarországon, habár itt is nem minden nemes bírta a «jus gladii»-t. Még jobban kiélesedik a különbség, ha figyelembe veszszük, hogy a seigneur az elnöklést delegatio utján saját bailli, prevőst, lieutenant nevű helyetteseire ruházta át, s nem tartotta meg maga számára csak a jogot a tiszteket kinevezni vagy' visszahívni, a tiszteletet élvezni, a hasznot, mi a büntetésekből, bírságokból, vagyonkobzásból, az elhagyott javakból, és irodai ei
