Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Csemgi Károly emlékezete. A Magyar Jogászegylet díszülése 1899. október 2. [162., 1899]
5 A mai ünnep tehát nemcsak arról tesz tanúbizonyságot, hogy a Magyar Jogászegylet hódolattal hajol meg elhúnyt vezérének érdemei előtt, hanem arról is, hogy közösségben érzi magát az ő erényeivel; hogy közösségben érzi magát azzal a gondolkozással, mely a tudományt, mint az államok haladásának egyik legerősebb tényezőjét tekintette; azzal a szellemmel, mely ernyedetlen kitartással kutatta és szolgálta az igazságot; mely férfias bátorsággal küzdött a jog szolgálatában és harczolt a hagyományos előítéletek ellen; mely mindig tisztelettel hajolt meg a törvény előtt; mely lelkesedett és lelkesített a polgári és politikai szabadságon nyugvó haladás eszméiért; mindez kisérve minden áldozatra kész kötelességérzettől és áthatva lángoló honszeretet melegétől. A mi tudományunk, mondá egyik remek záróbeszédében a megdiesőült, nem anyag, hanem eszme. Ám ebben az eszmében nagy erkölcsi erő rejlik; az az erkölcsi erő, mely százados előítéleteket irt ki; mely korhadt, elavult intézményeket új életerősökkel vált fel; mely a nemzeti akarat érvényesülésének, a haladásnak és tökéletesbülésnek akadályait eltávolítja; és a társadalom békés fejlődésének előfeltételeit biztosítja. Ennek a tudománynak volt a megboldogult nagy-mestere; ennek ápolása, terjesztése, töké- letesbítése volt életének feladata; ezért hozta létre a Magyar Jogászegyletet is. A legnagyobb magyarnak egy szép mondásával zárom szavaimat, mely leginkább illik Csemegi Károly emlékéhez: «Ne kételkedjünk, a lelki erő és ész végre bizonyára minden testi erőlködésen diadalmaskodik.» 5
