Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]
20 u. n. Kolonieh-féle egyezményt szentesítette. A kath. főpapok végrendelkezési jogáról szóló törvények hatályukat még nem vesztették el, ép oly kevéssé, mint a szerzetesek öröklési jogát szabályozó 1715 : LXXI. t.-cz. sem. A szerzett javakról való szabad rendelkezést az 1715: XXVI., az 1723 : XLVII. és XLIX. t.-czikkek hangsúlyozzák. A hagyományost és a hagyományokat említik ugyan az 1647 : CXXVL, 1715: XXVI. t.-cz. 6. §., az 1715 : XXVII. t.-cz. 5. §., az 1715 : XXVIII. t.-cz. 10. §. — de azonfelül, hogy ebből megtudjuk, hogy a hagyományokat is ismerte régi jogunk, e jogintézményről semmi szabályt sem tartalmaznak törvényeink. Az 1723 : XLIX. t.-czikknek a hagyományok beszámítására vonatkozó szabálya (az ősi vagyon kiegészítése végett), az ősiség megszűntével alapját vesztette és megszűnt. A hitbizományokról szóló 1687: IX. és az azt kiegészítő 1723 : L. t.-cz., alapját képezi ugyan mai hitbizományi jogunk-- nak, de azt hiszem, hogy egészen el is tekintve a hitbizo- mányok megengedhetőségének gazdasági és politikai jellegű kérdésétől, a jövő szabályozás nem a két századdal ezelőtt uralkodott, hanem a jövő századbeli társadalmi felfogásból fog kiindulni a hitbizományi jog rendezésénél. Az alapítványokra vonatkozó 1715 : LXXIV., 1723 : LXX. és CV., 1729 : XVII. és XXI.. 1790 : ХХШ., XXVI. (10., 12. §§.) és XXVII. t.-czikkek máig is hatályban vannak. III. íme, uraim, a Corpus Juris Hungarici magánjogi tartalma — a Corpus Jurisé, tekintet nélkül a Hármaskönyvben, a Planum Tabulareban, a statútumokban és egyéb jogforrásban feltalálható joganyagra, mert ezúttal csakis magánjogi törvényeinket tettem vizsgálódásom tárgyává. És ezek a most vázolt «magyar polgári anyagi magántörvények» azok, a melyeket az 1861. évi országbírói értekezlet hatályukba visszaállított, igaz, hogy «a közhitei, a jogfolytonosság és a helyzet szükségei által igényelt» néhány pótlással. Ezek a pótlások azonban nem voltak képesek megszüntetni azt a jogbizonytalanságot, a melyről, mint hallottuk, Kossuth Lajos is oly 4á
