Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]
18 rendelkezéseket lényegesen kiegészítik a Hk. I. R., 112—12 L, 125. czikkei a kiskorúakról és gyámjukról. Érdekes azonban kiemelni az 1500 : XIV. t.-czikknek az özvegy nő gyámi tisztére vonatkozó intézkedését. Mint jellegüknél fogva, de az újabb törvényhozás folytán is elavult törvényes rendelkezéseket kell még itt felemlítenem az 1836 : IX. és az 1840 : VII. t.-czikknek a jobbágyok árváira vonatkozó és a földesúri hatósággal szorosan egybefüggő intézkedéseit. A kiskorúaknak (kiknek szerződési képtelenségéről fönn már szóltam) főispáni hivatal viselésére képtelenségéről az 1638: XXXIII. t.-ez. rendelkezik, melyet megerősít az 1647:LXXV. t.-cz. A rokonságról, mint a jogviszonyokra befolyással biró körülményről, a Hk. I. R. 116—119. czímeinek rendelkezéseitől eltekintve, megemlékezik az 1715 : LXVILL t.-cz. a gyámságról és gondnokságról, annyiban, hogy a törvényes gyámságra elsősorban a rokonokat mondja hivatottaknak. A fi- és leányág öröklési jogai közti különbség, a haj adó ni jogra (Hk. I. 29., 67., 92., 1435(11.): XIX., 1486 : XXVI., 1492 : LXII1. t.-cz.) és a leánynegyedre (Hk. I. 6.. 29., 30., 89., 101., 1435 (II.): XX., 1486 : XXVI., 1492:LXIII., 1715 : LXXI. t.-cz.) vonatkozó törvényes rendelkezések, hatálylyal immár nem bírván, fölösleges tehát ezúttal az azokat szabályozó törvényeket felsorolnom, megjegyezvén, hogy a fiúsításról a Hk. I. R. 7., 17., 50. és 57. ez., nem pedig törvény intézkedik. A felmenők törvényes örökösödéséről csak a jobbágyok tekintetében tartalmaz rendelkezést az 1840 : XVIII. t.-cz. 7. §. Az oldalrokonok törvényes (ági) örökléséről, a most említett törvény mellett, az 1723 : XXVII. t.-cz. tartalmaz intézkedést, a korábbi törvények közül az 1557 : X. és az 1688 : XL, s még előbbi időből Kálmán I. k. 20. és 21. fej. rendelkezik erről, a mely szabályok azonban, összevetve a Hk. I. R. 93., 99., 100., 105. ez. és III. R. 29. ez. tanításaival, nem egészen tisztázzák ezt a kérdést és erre vonatkozóan — most, 55 esztendővel később is, még mindig Frank Ignáczczal tarthatunk, a ki a «Közigazság törvénye» 1845. kiadásában (I. k. 518.1.) mondja, hogy «hihető, hogy igazító törvény sokáig el nem marad». Az 1659 : XXXVI. t.-cz. a törvényes korú fiuknak megengedi az osztályt az anyai ágról őket megillető vagyonban, 40
