Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Vargha Ferencz: A bűnvádi perrendtartás perorvoslati rendszere [170., 1900]
27 képes eloszlatni. Holott a BP. szerint az Ítélet feloldása ki van zárva, s ha a kir. ítélő tábla a bizonyítást hiányosnak tartja, azt vagy közvetlenül maga, vagy kiküldött biró által egészíti ki; természetes, hogy a közvetlenség elve akkor lesz legtökéletesebben megvalósítva, ha a bizonyítás a kir. ítélő tábla által vétetik fel; ámde a felek jogaira az nincs befolyással, ha a kir. Ítélő tábla ezt kiküldött biró által teljesítteti is, mert a bizonyítás felvétele ez esetben is a felek jelenlétében és a tanuknak és szakértőknek a főtárgyaláson eszközlendő kihallgatására nézve előirt szabályoknak megfelelő alkalmazásával történik (406. §. 3. bek.); tehát a kiküldött biró eljárása a főtárgyalásnak egy kiszakított része, melyre nem a vizsgálat, hanem a főtárgyalás szabályai alkalmazandók. Nagy súlyt helyezek erre az utóbbi körülményre; mert ezzel ki van mondva az is, hogy a kiküldött biró a bizonyításra vonatkozó jegyzőkönyvet a főtárgyalási jegyzőkönyvre előirt szabályok szerint veszi fel; ez pedig lényegesen különbözik az eddigi szabályoktól. Eddigelé a felek a főtárgyalási jegyzőkönyv szerkesztéséből teljesen ki voltak zárva; s az a tanácselnöknek s jegyzőnek hermetice elzárt hivatalos helyiségében készült; s a szabály úgy szólt, hogy a mi abban benne van, az meg is történt; a mi abból hiányzik, az nem történt meg. Pedig hát, hogy mily laza talajon állott ez a hitelesség, — főkép, — hangsúlyozni kívánom, — néhány évvel ez előtt, azt könnyű megítélni abból, a mit Fayer tanár úr a Jogt. Közlönyben, mint jellemző adatot közölt, mely szerint az akkori szokásnak megfelelőleg — a legtöbb helyen — a főtárgyalási jegyző úgy készítette a jegyzőkönyvet, hogy az első tanú neve mellé odaírta: «ismétli a vizsgálat során tett vallomását», a többi neve mellé pedig azt irta: «detto». Egyik törvényszéknél az után — a mint szintén Fayer tanár úr említett közleményéből tudjuk — megtörtént, hogy a jegyző így szerkesztette a jegyzőkönyvet; csakhogy az volt a bökkenő, hogy a védő—talán, hogy ezt a sommás bánásmódot elkerülje — az ügydöntő tanukat nem a vizsgálóbíró elé, hanem közvetlenül az itélőbiró elé állította. Ámde sorsát nem kerülhette el, mert a spártai rövidségre törekvő jegyző ezeket a tanukat is megdettózta. Természetes, megsemmisítés lett a vége; s akkor még a 249
