Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Vargha Ferencz: A bűnvádi perrendtartás perorvoslati rendszere [170., 1900]
10 főtárgyalásban van az erkölcsi garanczia, mert a nyilvános fölmentés ország-világ előtt publicussá teszi a vádlott ártatlanságát, holott, ha a vizsgálat kiszivárgott, s a megszüntetés zárt ajtók megett következik be, a vádlott ártatlansága s becsülete nincs a publikum előtt helyreállítva. Hát valami kevés igazság van ebben, ámde a közérzület mégis azt tartja, hogy a ki már a vádlottak padján ült, olyan mint a ragályos beteg; nem jó vele érintkezni. Soká vagy tán soha sem fog az a közérzületbe átmenni, hogy a nyilvános fölmentés a társadalmi becsületet helyreállítja. A nyilvános főtárgyalás elé állításban rejlő veszély oly mértékben növekszik, a mily mértékben nő a valószínűsége annak, hogy a vádló akaratától függ az ügynek főtárgyalás elé utalása, azaz a vádhatározat hozatala. Ez a valószínűség pedig a mostani eljárásban igen nagy; s legnagyobb volt abban az időben, mikor a vádló indítványát egyszerűen kipipázták. Ez kényelmes rendszer volt a referensre, de a vádlottra nagy veszélyt rejtett magában; mert ügye nem a biró kezében volt; nem a collegium határozott abban a fontos kérdésben, hogy elég alap van-e a főtárgyalás megtartására, hanem — az ügyész. Sajnos, a biró legfontosabb jogáról,, önállóságáról, függetlenségéről mondott itt le; s pusztán kényelemből a közvádló eszközévé törpítette le magát. Valamivel javult a helyzet, mikor kötelezővé tétetett a bírói határozatok önálló indokolása; ámbár a kényelemszeretet itt is könnyen kijátszhatta az alaposság követelményét; s valljuk be, igen ritkán történt az, hogy a vádindítványtól eltérőleg, megszüntette a törvényszék az eljárást, nem épen kényelemszeretetből, hanem, mert az a felfogás kezdett lábrakapni, hogy a közvádló, ha aggályai vannak, jogosult az ügynek, főtárgyaláson a közvetlenség, s szóbeliség elve szerint való elbírálását követelni. Az bizonyos, hogy ha a vádaláhelyezés ily chablonszerű módon történik, nem ritkán forog fenn az az erkölcsi s társadalmi veszély, hogy ártatlan emberek kerülnek a vádlottak padjára. A B. p. azonban oly garancziákkal vette körül a vád- aláhelyezést, hogy — habár a vádhatározat ellen perorvoslat nem használható — mégis kisebb a valószínűsége annak, hogy m
