Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Reichard Zsigmond: A bűncselekvények osztályozása kriminologikus szempontból [169., 1900]
19 sek úgy vannak megválasztva, liogy a nem romlott lelkületű tettest elrontják, a romlott lelkületűvel szemben pedig a társadalmat nem védik. Azt az irányt, a melyet a nemzetközi büntetőügyi egyesület követ, az irány ellenzői egyszer avval vádolják, hogy túl- enyhe, a mikor feltételes elitélést, és a bírói megintést propagálja, másszor meg avval, hogy túlszigorú, a mikor a határozatlan idejű szabadságbüntetést vagy az életfogytiglan való ártalmatlanná tételt akarja behozni. Abban a vitában, a mely egyletünkben a feltételes elitélés kérdésében folyt, rámutattam már, hogy mind a két vád alaptalan. A nemzetközi büntetőügyi egyesület irányát sem a szigorúság, sem az enyheség nem jellemzi a mai büntetőrendszerekkel szemben, hanem az jellemzi, hogy a tettesek és a tettek minőségét egymástól meg akarja különböztetni, és enyhíteni akar a büntető rendszeren ott, a hol az a büntetés a társadalom védelmére nem szükséges, és súlyosítani ott, a hol a sú- lyosítás szükséges a társadalom védelmére. Ezért kívánja ez az új irány a fogság helyett a feltételes elitélést, a bírói megintést, és a büntetésnek munkaszolgáltatás által való lerovását az enyhe esetekben, és a határozatlan idejű szabadságbüntetést és a deportálást a súlyos esetekben. Ugyané czélnak szolgál az is, ha a bűncselekvények a fenti alapvető különbség szerint osztályoztatnak, mert ez osztályozás azon körülmény alapján választja egymástól külön a cselekvé- nyeket, a mi a társadalom védelme szempontjából a legfontosabb és ez úton mind az anyagi büntető rendszer, mind a büntető eljárás tekintetében szétválasztja a tetteseknek azt az osztályát, a melylyel félelmes természeténél fogva a társadalom állandó veszélye és a melylyel szemben a legnagyobb szigor van indokolva, attól az osztálytól, a mely lelki természete szerint állandó veszélyt nem rejt magában, és a mely ennélfogva a lehető kíméletre nem tart számot. Hátra volna még az a kérdés, hogy mely cselekvényeket kellene a kihágások közé sorozni. Fentebb már kifejtettem, hogy e csoportba a mai kihágások legnagyobb része beletartoznék, és ezenfelül beletartoznék sok oly cselekvény is, a mely a mai büntető rendszerekben a vétségek közt talál helyet. Az 221 2*
