Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Reichard Zsigmond: A bűncselekvények osztályozása kriminologikus szempontból [169., 1900]
17 kájuk közben figyelik meg, foglalkozásuk folytán olyan tapasztalatot nyernek a bűntettesek természetéről, a melyeket a bíró a saját foglalkozásában megszerezni nem képes, és így a rendőrségi foglalkozásban szerzett tapasztalatok a bűntettes természetének vizsgálatánál nagyon hasznosak lehetnek. További segédeszköz lehet a vizsgálatnál az, ha mindig meghallgatta tik egy psychiater véleménye. Nem akarom evvel azt mondani, hogy minden bűntettesre nézve fenforog az elme- betegség gyanúja. De a psychiater, a ki bűntettesekkel és a psy- chiatriának a criminológiába vágó részével sokat foglalkozik, a bűntettesek természete tekintetében és a bűntettekkel együtt járó lelki defectusok tekintetében olyan ismereteket nyer, a melyek a tettes egyéniségének és veszélyességének felismerése tekintetében nagy hasznára válhatnak a bíróságnak. Czélszerű a psychiaternek minden esetben való meghallgatása azért is, mert ha nem is áll az, hogy minden bűntettest az elmebetegség gyanúja terhel, de áll az, hogy több a bűntettesek közt a valóságos elmebeteg, mint a mennyiről a psychiatria terén laikus jogász ezt felismeri. Baer, a bűntetteseknek és a börtön- rendszernek egyik alapos ismerője, azt mondja, hogy a fogházakban az elitéltek közt legalább 2—3°/o valóságos elmebeteg és legalább 5% szellemi fogyatkozásban szenvedő egyén találkozik, és hogy az elmebetegek közül legalább egyharmadrész már a tett elkövetése idejében elmebeteg volt. Ha mindezek a kutatások nem elégségesek arra, hogy a tettes lelkületét kellő világításba helyezzék, akkor ez irányban még az a mód kínálkozik, hogy a tettes a vizsgálat alatt valamely letartóztatási intézetben a letartóztatási intézet vezetőjének felügyelete alatt tartassék és e czélból a vizsgálat bizonyos időre felfüggesztessék. A letartóztatási intézetek vezetői a bűntettesekkel való folytonos érintkezés folytán leghivatottabbak arra, hogy a tetteseket kiismerhessék és azok lelki természetéről véleményt adhassanak. Megengedem, hogy az ily körülményességgel keresztülvitt vizsgálat sok esetben nehéz. De a czél, azt hiszem, megérdemli a reá fordított fáradságot. A czél a társadalom védelme a bűnös hajlamú egyének ellen. Ha meggondoljuk, hogy vannak elzül- lött gyermekek, a kik gyermekkorukban kezdenek részeges2 219
