Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Reichard Zsigmond: A bűncselekvények osztályozása kriminologikus szempontból [169., 1900]
10 azt fogjuk találni, hogy a két csoporttal különböző elvek szerint kell elbánnunk, mind az anyagi büntetőjog, mind a büntető eljárás szempontjából, értve ez alatt természetesen azt az anyagi büntetőrendszert és büntető-eljárást, a melyet a bűntett elleni küzdelem mint alapelv szempontjából helyesnek kell tartani. E tekintetben előbb az anyagi büntetőjog szempontját akarom figyelembe venni. Az anyagi büntetőjog szempontjából a bűntettesnek fentebb vázolt abnormis lelki természete különösen abban az irányban fontos, hogy az ily abnormis lelki természetű egyénre a büntetéstől való félelemnek nincs számbavehető hatása abban az irányban, hogy őt a bűncselekvénytől'visszatartsa. Ismeretes, hogy az ily egyéneknél az erkölcsi érzésnek majdnem teljes eltompultsága, a megfontolás és előrelátás hiánya és a testi szenvedések iránti gyakori érzéketlenség olyan lélekállapotot produkál, a melyben a büntetéstől való félelem a bűntett iránti mélyen fekvő hajlammal szemben csekély, sőt alig számbavehető ellensúlyul szolgál. A mai büntetőrendszernek a legnagyobb hibája éppen az, hogy a bűntettes-typus e sajátosságát nem veszi figyelembe és az ilyen bűnösökkel úgy bánik, mint ha valamely kisebb-nagyobb fokú szabadságbüntetés elég volna az ilyenek bűnös hajlamainak megfékezésére. Tudjuk, hogy a mai büntetőrendszer eredménye az ilyen bűnösök tekintetében az, hogy ezek a szabadságbüntetés alatt még romlottabbakká válnak és a szabadságbüntetés kitöltése után újra meg újra visszaesnek a bűnbe és mint állandóan veszélyes elemek élnek a társadalomban. Az újabb irodalmi mozgalmak hatása alatt elterjedtté vált az a meggyőződés, hogy a bűntettes-typushoz tartozó bűnösökkel szemben a mai büntetőrendszer szerinti elbánás a társadalom védelmére elégtelen, és velük szemben oly elbánás szükséges, a mely az ő lelki természetük szomorú sajátosságaihoz alkalmazkodik. Az elbánás módja tekintetében pedig ma már majdnem általánosan elfogadottnak tarthatjuk azt a meggyőződést, hogy az ily egyénekkel szemben az elv az, hogy ezek bűnös hajlamai a társadalomra nézve ártalmatlanokká tétessenek. E czél elérési módjai a kényszernevelés, és a határozatlan idejű 212
