Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Edvi Illés Károly: A járásbíróság előtti eljárás különös tekintettel a vád képviseletére [167., 1900]
И alatt mindig törvényes képviselőjét, meghatalmazottját és jogutódját is értjük. Ez általános szabály, akár a törvényszék, akár a járásbíróság hatásköréhez tartozzék az ügy. Külön ki kell azonban emelni mint kivételt, hogy a járás- birósági eljárásban a sértett nő férje, neje meghatalmazása nélkül is vádindítványt tehet és eljárhat magánvádló gyanánt (525. §), holott a törvényszékhez tartozó ügyekben az csak külön meghatalmazás alapján történhetik meg. Külön kell továbbá szemügyre vennünk azt, hogy miként lesz a sértettből pótmagánvádló. A törvényszéki eljárásban e tekintetben a 42. § irányadó. E szerint a kir. ügyészség abban az esetben, ha megtagadja a vád képviseletét: erről a sértettet értesíti; ez pedig a főügyészhez folyamodhatik, hogy utasítsa a kir. ügyészt a vád képviselésére. Ha azután a főügyész is elutasítja a sértettet: ekkor neki nyolcz nap alatt be kell jelentenie a bíróságnál, hogy a vád képviseletét mint pótmagánvádló átveszi, mert ha e határidőt elmulasztja: a bíróság megszünteti a további eljárást. Ugyanez történik akkor, ha a kir ügyészség az eljárás folyama alatt elejti a vádat. A különbség csak az, hogy ez esetben maga a bíróság szólítja fel a sértettet, hogy bizonyos idő alatt a vád képviseletét vegye át, mert ellenkező esetben megszünteti a további eljárást. A járásbirósági eljárásban ez nem így van. A járásbiró elég szerencsés abban, hogy nem kell a 42. §-t, a mely még sok controversiát idézhet elő, megfelelően alkalmaznia. Itt az eljárás nagyon egyszerű. Ha az ügyészség nem vállalja el vagy elejti a vád képviseletét, és van olyan egyén, a ki az ügyben magánvádló gyanánt eljárni jogosítva van és a ki e minőségében feljelentést vagy vádindítványt tett: akkor a járásbiró ezt nem értesíti külön az ügyészség elállásáról, hanem ettől kezdve magánvádlónak tekinti őt, s mint ilyent idézi meg a tárgyalásra, illetőleg úgy jár el, mintha a sértett a vád képviseletét átvette volna (526. § 2. bekezdés). Az ilyen sértettnek azután ismét új neve van, t. i. «magánvádlónak tekintett sértett». Ez tehát már a hetedik álarcz, a mely alatt a sértett szerepel. Ez álarcz alatt azonban a sértett valódi mivolta könnyen felismerhető, mert világos, hogy a magánvádlónak tekintett sértett nem más, mint pótmagánvádló, a ki azonban esetleg egyelőre még nem 179
