Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Edvi Illés Károly: A járásbíróság előtti eljárás különös tekintettel a vád képviseletére [167., 1900]
5 :illető biró az 521. §-t, melylyel az ő fejezete megkezdődik, s akkor feleljen arra, hogy hány §-ból áll az ő kódexe. E § szerint az előző fejezetek a járásbíróság előtti eljárásban is megfelelően alkalmazandók. Előző fejezet azonban 28 van, a melyek összesen 520 §-t foglalnak magukban. Melyek azok a fejezetek, s mely §-ok azok, a melyekkel a járásbirónak saját fejezetét kiegészítenie kell? És ha már megtalálta a fejezeteket és §-okat: miként alkalmazza azokat «megfelelően?» A törvényalkotásnak ez a módja, hogy t. i. valamely § más fejezetekre és más §-okra utal: német import. Újabb tör-- vényeinkben gyakran találkozunk ezzel; részemről azonban a rtörvényalkotásnak e módját nem tartom szerencsésnek. Kényelmes a törvényalkotóra, de kényelmetlen a törvény alkalmazójára nézve. Mert minő feladat vár a bíróra, a kinek egészen más hatáskörre vonatkozó törvényeket az ő hatáskörében kell «megfelelően alkalmazni.» Az ilyen biró minden egyes ' esetben maga lesz törvényhozóvá. Mert hiszen úgy, a mint a reá nézve idegen § alkotva van, azt nem alkalmazhatja. Hogy ezt megtehesse: e czélból az idegen § szövegét előbb saját igényeihez kell átidomítania. Ámde ez nem más, mint törvény- alkotás ad hoc. Ez pedig nem könnyű feladat. Nagy jogászi készültséget, a törvényekben való nagy jártasságot és elegendő judiciumot igényel. A feladat pedig annál nehezebb, minél több • anyagot kell a bírónak saját kódexébe ily módon beolvasztani. A járásbirósági fejezet e tekintetben páratlan a maga nemében. A bírónak 520 § anyagából kell esetről-esetre kiválasztania azt, a mi reá is vonatkozik. Megközelítő biztossággal állíthatom, hogy az 520 § között 300 nál több olyan van, a melylyel majd a büntető járásbirónak, mint fiók-törvényhozónak meg kell birkóznia. Ez kétségkívül a legnagyobb feladat, a melyet a törvényhozó a bíróra háríthat. És ha meggondoljuk, hogy törvényünk ezt a nagy feladatot épen a leggyengébb bíróságra hárította, mert hiszen egy ember csak egy ember, s az albirák nagy része, a kik büntető bíráskodást gyakorolnak, mégis csak kezdők, — hogyha ezt meggondoljuk, — s ha ehhez hozzá vesz- szük, hogy az üj törvény sok olyan vétséget utalt a járásbíróság hatáskörébe, a melyek azelőtt oda nem tartoztak: akkor némi • aggodalommal nézhetünk a közel jövő elé, a mely megfejtendő 167
