Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]
10 mert ha a szakbiróság lenne czélszerííbb, a praktikus Anglia egy vagy más módon megpróbálná azt. De ma még beéri az esküdtszékkel.* A classikus iskola hiveinek hidegsége vagy közönyössége tehát, ha őszintén szabad szólnunk, nem egyéb, mint jogászi elfogultság és neheztelés, s mintegy annak akaratlan bevallása, hogy a hivatalnok jogászság féltékeny a maga hatalmi körére, annak csorbítását s ezzel a maga kisebbítését látja az esküdtszék kiterjesztésében. Pedig régi közmondás, hogy a ki haragszik, annak nincs igaza. Csak még egy szempontra legyen szabad reámutatnom Az újabb kriminálpolitikai irányok a mai «classikus»-nak nevezett (a mit ugyan csak kitüntetésnek lehet venni) büntetőjogot azzal szokták vádolni, hogy az csak jogi fogalomnak tekinti a bűncselekményt s szemet húny azon igazság előtt, hogy a bűn egyrészt individuális, másrészt társadalmi okok szüleménye is. Azt hiszem a m. t. Jogászegylet előtt világos e vád alaptalansága. A classicus iskola nem zárkózik el a haladás elől s úgy az anthropologiai, minta szocziológiaikutatások reális eredményeit felhasználja a büntetőjog fejlesztésére s javítására. S e reális igazságok gyakorlati alkalmazása s érvényesítése egyáltalán nincs kizárva, sőt még jobban remélhető a jury, mint a szakbiróság által. Az esküdtszék, mely «meggyőződése szerint, igazságosan és a törvény értelmében» dönti el az esetet, könnyebben és biztosabban emelheti érvényre a szakértő anthropologus vagy psychiater által kimutatott igazságot, ha annak reális voltáról meggyőződött. A hivatalnok biró gyakran hajlandó az orvosi szakkérdésekben is mindenhatóságot vindikálni magának, mert hosszú gyakorlata bizonyos otthonosságot szerzett neki az ide* Igen szépen írja Gneist: «Ist die Jury als Rechtsanstalt nicht zu rechtfertigen, so taugt sie auch als politische Anstalt nichts, da die Gerechtigkeit keinem andern Zwecke geopfert werden darf. Wie kann man aber im Ernst glauben, dass in dem lebenskräftigen praktischen England eine Rechtsanstalt seit sechs Jahrhunderten in täglicher Übung bestehn könnte, wenn sie vom rechtlichen Standpunkt aus, unhaltbar, oder gebrechlich wäre?» Die Bildung der Geschworenengerichte in Deutschland. 1849. 23. 1. 12-2
