Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]
8 küdtszék tesz erényessé. Én sem restellem ezt az érvet ma sem hirdetni, mert annak, szerény felfogásom szerint, mélyebb értelme és jelentősége van, mint felületes bírálat után mondani szokták. Nem csak azt jelenti ez az örök szép mondás, hogy az esküdtszék által a társadalomnak mind több-több tagja fogja megismerni és tisztelni tanulni a törvényt, hanem azt, hogy a jury által a nép különféle rétegei közelebbi érülközésbe jutnak az állami organizmussal, érezni fogják, hogy Íme ők is az államhatalom részesei, s meggyőződnek arról, hogy a hivatalnok bíróság iránt bizalommal lehet és kell lenniük s igy helyesebb viszony jön létre a bíróság és a társadalom különböző rétegei közt.'*' A közügyek iránti érdeklődést, sőt a tevékeny közreműködést, a közjó, az állami rend érdekében, az önzetlen közszolgá- latot fogja megkedvelteim az esküdtszék a közönséggel s már ez is megbecsülhetlen érdeme lesz nálunk, mert felfrissíti társadalmunkat, megtöri az önzést és az indolentiát. Azonban, habár ezen alkotmányi és politikai előnyök is megbecsülhetetlenek, kétségtelenül nem ez a főelőnye az esküdtszéknek, mert ha az helytelen vagy igazságtalan bírói szerv lenne, politikai előnyei daczára is kevés őszinte hive akadna. Az esküdtszék főelőnye a bíráskodásban, a bűnvádi eljárásban tűnik ki s ez az, hogy az anyagi igazság megközelítése s emberi megvalósítása, a mi a büntető eljárás örök czélját képezte és /p képezi, az esküdtszék által könnyebben és alaposabban eler' helő, mint tisztán a szakbiróság segélyével s így az esküdtszék helyes és hasznos igazságszolgáltatási intézmény. Miben áll az igazság elve? A suum cuique érvényesítésében, a különböző emberi érdekek összeütközésének kiegyenlítésében, összhangba * Helyesen mondja a képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése: «1871 óta hazánkban a bírói hatalom az állam kinevezése alapján és az állam nevében gyakoroltatik minden fokban s bármenynyire helyesnek és szükségesnek is bizonyult ezen reform, mégis megszűnt általa minden kölcsönhatás a nemzet, annak alkotó rétegei és a bíróság között s tartani lehet attól, hogy idővel az állampolgárok idegenül állanak szemben a büntető igazságszolgáltatással, mely pedig az ő javukra, az ő érdekükben s jogérzetüknek megfelelően van hivatva működni » 7. lap. 1-20
