Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Csemgi Károly emlékezete. A Magyar Jogászegylet díszülése 1899. október 2. [162., 1899]

11

tanulni annyi volt, mint az államszolgálatra előkészülni; jogot tudni annyi, mint a törvényeket úgy bírni, hogy az eset felmerültekor kéznél legyen a paragraphus. A jogi oktatás e színvonalának felelt meg e törvénykezés. A szöveget alkalmazták gépiesen, mélyebb értelmezés nélkül; az önálló gondolkozás, kivált az alsó fokon, majdnem teljesen hiányzott.

Nehéz helyzete volt ily körülmények között az olyan hajlamú ügyvédnek, a milyen Csemegi volt; de tudta, hogy az Általa képviselt irány kivívja az elismerést, ha arra való ember áll helyet érette. Saját magasabb kiképzésén kezdte tehát, a legjobb irodalommal vevén magát körül, azzal, a melyet a rendszer perliorreszkált.

A mi már akkor kedvencz tárgyát, a büntetőjogot illeti, először a francziáktól tanulta, mi a hermeneutika és mivé fejlesztheti az a törvényt. A francziák azt tartják, hogy a ki a Code pénal-t ismeri, még nem tud franczia büntetőjogot, mert annak javarésze ma már a Bulletinekben, az élő bírói gyakorlatban van letéve. Ez akkoriban élte fénykorát. Nagy feladata az volt, hogy a törvénynek az újabb társadalom gondolkodásával már nem egyező, kegyetlen rendelkezéseit összhangba hozza a kor érzületével. Elsőrangú jogászok fáradoztak ezen, nemcsak a bírói székben, hanem az irodalomban is. Magukkal ragadták a törvényhozást, mely rövid hét év alatt (1848-tól 1855-ig) megszorította a halálbüntetést, megszüntette a pellengért, az általános szavazatjoghoz alkalmazta az esküdtszék szervezetét, megszüntette a polgári halált és nevezetesen javította az eljárásnak előkészítő részét. E mozgalmas időszakban ismerkedett meg Csemegi közelebbről a francziákkal. Tőlük tanulta: mikép kell a törvény fogalmait a tudomány újabb eredményeihez képest kezelni; mikép kell a jogrend egészéből magyaráznia törvény ratióját, azt, a mit a törvényhozó sokszor nem vagy nem világosan fejez ki, talán mert maga is inkább csak sejti;

n