Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
94 felfogást a normán váltá fel Francziaország északi részein, honnan a normán hódításokkal áthatott Angliába érinté Hispániát, eljutott déli Olaszországba, jelesül Nápolyba és Sziczilíába, sőt a keresztes hadak átvitték a szentföldre is (jeruzsálemi assiziák). A normán jog érintkezett a római és kánönjoggal, de túlnyomóan franczia formákkal s műszavakkal él. Ennek a jognak eszméit hozta hazánkba Róbert Károly és művelt kísérete Nápolytól és Szicziliából. De a mit áthozott, azt a hűbériségből kiemelte s átformálta Róbert Károly a közhatalom érdekében. Úgy vélem, hogy Werbőczy Hk. II. 6. szavai «processus ex Galliarum finibus in hoc regnum inductas fuisse perhibetur» a fentebbi értelemben fogadható el. A normán jogból terjedt szét az inquisitio (kutató vallatás vagy tudakolás) intézménye, mely nem tarthatta meg a forróviz és tüzesvas próbákat, hanem követelte az anyagi bizonyítást. Emelte az okiratok bizonyító erejét. (Hiteles helyek és pecsétek). Terjeszté az írásbeliséget. Mandata iudiciaria (a normanjogi breve) adatnak ki. A bajvivás, melyet Mátyás már csak az udvari katonai bíróság előtt enged meg, franczia formát vett fel. A per megszűnik merő tárgyalási elven alapuló vita (rixa, duellum) lenni és kezd az igazságnak bírói kiszolgáltatása lenni. Ezért a biró itéletlevelet ad ki, mely a nyert jogot is kétségtelenné teszi. A perről jegyzőkönyv iratik, mely az idézéstől kezdve mindent megörökít. Werbőczy a fentebbiekre s Károly, Nagy Lajos és Zsigmond egyéb újításaira gondolhatott, midőn a Galliából kiindult pro- cessualis intézményekre czéloz, melyre Hajnik tett engem figyel- metessé, kinek ez iránybani kutatásai sajtó alá készülnek. Hogy nekünk alkalmunk nyílt hazánk jogtörténetének büszkeségére a Hármaskönyvre ilyen érdekes visszapillantást vetnünk, az a t. előadó úr nagy érdeme. - Teljesen magamévá teszem az elismerést, a mit Márkus t. tagtársunk a felolvasó úr munkálatának értékére nézve mondott. De az ő kritikai megjegyzéseit is nagy érdeklődéssel hallgattuk. Remélem, hogy a t. teljes-üles szellemében beszélek, midőn kifejezem köszönetün- ket az előadó úrnak s szerencsét kívánok a további kutatásokhoz. — (Éljenzés és taps.) 97 4
