Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
42 czimében, a királyi curiához történő felebbezés rendszerét ismerteti. Az alsó bíróságok nem voltak nálunk annyira függetlenek, hogy minden biró a maga hatáskörében végleg döntött volna úgy, hogy a bár átruházott királyi hatalomhoz, mint a birói hatalom kútforrásához ne lett volna módjában fordulnia akárkinek, a kit a bíróságok határozatai sértettek. Az a fokozatos felebb- vitel, a melyet a franczia eljárásban fel tetszett említeni, meg volt tehát a magyar peres eljárásban is. Persze, ha azt keressük, hogy tökéletesen azonos-e ezen eljárás, minden egyes részletei teljesen fedik-e egymást, akkor sohasem fogunk közös eredetre találni, mert közös eredet és különböző fejlődés nem zárják ki egymást, bár lehetetlen most hirtelenében ennek összes bizonyítékait felsorolnom. De miért kételkedjünk Werbőczynek éppen ezen állításában, midőn egyéb adatait nemzeti jogunk alapvető forrásainak szoktuk tekinteni ? Én azt hiszem, hogy ebben a kérdésben éppen úgy lehet hitelt adni Werbőczynek, a kit talán chauvi- nistának is lehet mondani, mint a II. rész 6-ik czimének elején elmondott azon állításának, hogy minden magyar jog sajátképen a kánonjogból és a római jogból fejlődött ki. Különben még csak egyre bátorkodom szives figyelmüket felhívni. A Werbőczy Hármaskönyvében foglalt jogelvek eredetéről igen beható tanulmányokat és kutatásokat végzett Dell’Ad ami Eezső: «Bégi magyar magánjogunk és a codificátió» czímű tanulmányában, a melyet 20 esztendővel kezdett közölni a Magyar Thémisben és a melyet későbben, tíz esztendei megszakítás után, itt folytatott a Magyar Jogászegyletben több előadáson keresztül. 0 pontról-pontra bírálja Werbőczy minden egyes tételét, és ezek a bírálatok a magyar jogtudománynak valóban nagybecsű, bár fájdalom, nagyon kevéssé méltatott kincseit képezik, különösen pedig ama bizonyítékai, a melyekkel kimutatja Werbőczy egyes jogtételeinek az eredetét és a hol s különösen erre hívom fel az előadó úr figyelmét — a franczia hűbériségnek, sőt még a coutume de Beauvoisis gyűjteménynek a magyar viszonyokkal való közeli rokonságát is igen szépen, nagy alapossággal és sok szellemmel sikerült neki bebizonyítani. Ismétlem: nem kell szégyelnünk egy pillanatra sem,. 90
