Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
54 csán, de mégis csak ingyenesen jut a leszármazóknak, míg a közszerzeményben tulajdonkép mind a két házastárs közös munkájának eredményét kell látnunk, különösen azokban a néposztályokban, a hol a legerősebb ennek az intézménynek a gyökere; és így ennek az igénynek a biztosítása tulajdonképen a közös munka jogán illetné meg a nőt, a mely mindenesetre jogilag is erősen tekintetbe veendő jogczím. Ezért kétséget nem szenved, hogy társadalmi és jogi iga- zoltsága a közszerzemény biztosítására irányuló reformmozgalomnak megvan. A t. előadó úr ennek az intézménynek a megvalósítását olykép kontemplálja, hogy az a házasság tartama alatt lehetőleg ne gátolja az egyes házastársat vagyona kezelésében és az azzal való szabad rendelkezésben; e végből azt a tételt állítja fel, hogy csakis a házastársak által együttesen szerzett közszerzeményt lehessen biztosítani, azt azonban nem, a mely az egyik házastárs külön-külön gazdasági tevékenységében, külön szerzésében nyeri forrását. Az együttes szerzés a közszerzeménynek kétségkívül mélyen benrejlő alapgondolata történelmileg, de jogilag is. Történelmileg, mert hiszen a közszerzemény, mint a köz- rendüek jogintézménye, e néposztályok tényleges viszonyainál fogva leginkább a házastársak közös keresményén épült fel; erre mutatnak elnevezései is, de az együttes szerzés gondolatát határozott régi tételes intézkedésekben is fellelhetjük a városi polgárok közszerzeményi jogában. És itt legyen szabad röviden kitérnem arra, hogy a városi polgárok közszerzeményi jogát még most is olybá szokás tekinteni, mint a mely a múlt században keletkezett szokásjogi után- képzés formájában utána sántikált a jobbágyi rend részére Wer- bőcziben megállapított közszerzeményi intézménynek. A viszony a polgári és a jobbágyi közszerzemény közt épen megfordított. Mellőzve e helyütt az egyes városok jogkönyveit, melyekben a szerzeményi közösség elve (germán jogelvek hatásaképen) a korai Arpádkorszakig visszafelé kimutatható, e tekintetben csak az úgynevezett tárnoki jogra akarok rámutatni, mely Werbőczi előtt száz esztendővel nyerte meg kodifikáczióját, s a mely - mint eredetileg a tárnoki városoknak magánjogi törvény86
