Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
Dr. Misner Ignácz: T. Teljes ülés ! A tisztelt előadó úr több kérdést fejtegetett. Szólott az özvegyi jogról, a közszerzemény elméletéről, különösen az érték- többlet elméletéről és a reális közszerzeményről. Ezen kérdések azonban szorosan nem tartoznak ahhoz, a mi előadásának tüzetes tárgyát képezi, t. i. a közszerzeménynek a biztosítása, azért én csak az utóbbira fogok kiterjeszkedni. Örömmel olvastam a meghívót, a midőn láttam, hogy itt a közszerzemény biztosításáról lesz szó és elvártam, hogy nemcsak a házasság alatti közszerzemény biztosításáról fog értekezni a t. előadó úr, hanem különösen az egyik házastárs halála után mutatkozó közszerzemény biztosításáról, mert épen ezen kérdés képezi a közszerzemény biztosításának tulajdonképeni főtárgyát. Minthogy azonban előadó úr csak a házasság alatti közszerzemény biztosításáról szólt, első sorban erre fogok reflektálni. A t. előadó úr erősen támadta meg elméleti és gyakorlati szempontból a Curiának 41. számú döntvényét, melylyel ez kimondotta, hogy a házasság alatti közszerzeménynek biztosítása ki van zárva. Azon álláspont, melyet a kir. Curia ezen döntvényében elfoglal, szerény felfogásom szerint helyes de lege lata és de lege ferenda is czélszerű lesz, ha törvényhozásunk továbbra is ezen itt kimondott elvet veszi zsinórmértékül. De lege lata első sorban helyes azért, mert a közszerzeményt csakis a házasság megszűnése után lehet megállapítani. A közszerzemé- nyi igény tehát csak a házasság megszűnésekor válik lejárttá, a dolog természeténél fogva csakis a lejárt követelést lehet biztosítani és a midőn a kir. Curia a végrehajtási törvénynek 223. §-ára hivatkozik, nagyon is törvényes alapját találta an73
