Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
25 írott bírálatában különösen azt kifogásolva, hogy a magyar jog szelleméből állítólag határozottan levezethető biztosítási elmélete mért szorítkozik pusztán csak az ingatlanokra, s mért zárja ki magából az ingókat, holott, ha a biztosítás csakugyan indokolt házassági vagyonjogunkban, ki kellene terjednie annak az ingó és ingatlanokra egyaránt.* Sztehló Kornél azonban a közszerzeményi biztosításnak nem határozott ellensége, sőt inkább a végrehajtási törvényben szabály zott zárlatban véli azt a jogbiztosító eszközt föltalálni, melyet a közszerzeményre alkalmazni lehetne. Nem nyilatkozik azonban az iránt, hogy a zárlat elrendelése iránti kérés a házasság fennállása alatt bármikor, vagy csak válóper folyamatban léte, avagy tényleges különélés esetén volna-e előterjeszthető. Úgy látszik azonban az előbbi feltevés mellett foglal állást, a mennyiben Jancsóval szemben azt vitatja, hogy mivel a zárlatnak nem kell okvetlenül a közszerzeményi javak haszonélvezetére vonatkoznia, hanem csak az állagra, a férj közszerzemény feletti rendelkezési jogát ez által kevésbbé tartja korlátozottnak, mint a Jancsó-féle tlkvi. bejegyzés általi biztosításban. Tekintve, hogy mai gyakorlatunk előljelzett álláspontjánál fogva, mindenik házasfélnek jogában áll saját maga szerezte közszerzeményeit kezelni és a felett rendelkezni : ha véletlenül az összes közszerzeményi javak a férj kezelése alatt állanak, sokkal egyszerűbb a veszély elleni biztosításnak az a módja, hogy a nő a saját maga által szerzett közszerzeményt férje kezelése alól kivonja, s így a kérdés ezen és hasonló esetekben, jórészt superálva van. Más vonatkozásban, nevezetesen az együttesen szerzett közszerzeménynél vagy az ingókból álló közszerzeménynél a biztosítási zárlat kérdésére ismét fölmerülhet, a mint a későbbiekben rá is fogunk térni. Átlagos vonásokban körülbelől ezek azok a nevezetesebb és említésreméltóbb vélemények, melyek a magyar jogirodalomban a közszerzemény biztosításának kérdésére vonatkozólag a szaklapokban s egyes művekben kifejezést nyertek. Befejezésül még csak arra tartom szükségesnek utalni, hogy a magyar polgári törvénykönyv tervezetét szerkesztő állandó bizottság * Sztehló Kornél; Dr. Jancsó György házassági vagyonjogának bírálata. «Jogtud. Közlöny» 1890. évf. 17—20. 22. számok. 57
