Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
21 Mielőtt kérdésem e tulajdonképi lényegére áttérnék, indokoltnak vélem a közszerzemény biztosítását érintő jogirodalomról röviden megemlékezni. Zlinszky Imre álláspontja, mely legbővebb kifejtést a «Jog- tudományi Közlöny» 1876-iki évf. 19. számában megjelent czik- kében («A közszerzeményi jogról») nyert nagyjában a következő eszmemenetnek a kifolyása: A biztosításnak az a módja, mely szerint a közszerzeményi jog a tlkvbe bejegyeztessék : azért nem foglalhat helyet, mert «az, hogy létezik-e közszerzemény, melyre e jog érvényesíthető, csakis a házassági viszony felbontása után fog kiderülni» (Id. czikk.) A tulajdonjog mindkét házastárs nevére történt bekebelezésével a közszerzeményi jog minősége gyökeresen megváltoztatnék. De mert a biztosításnak bizonyos irányban való szüksége még sem tagadható el, a merev s a telekkönyvi bejegyzésből kiinduló állásponttal szemben, a másik házastárs jogát azzal véli Zlinszky biztosítani, hogy az egyedül a férj nevére történt bekeb- lezésnek, a közszerzeményi jog érvényesítésekor semmi hatályt sem tulajdonit. Ez elvet — mint köztudomású — joggyakorlatunk is érvényre emelte. El nem tagdaható, hogy a nő ennél hathatósabb biztosítékot közszerzeményi igényei iránt csakugyan aligha kaphatna. Azonban, a mint dr. Jancsó György Házassági vagyonjogában igen helyesen megjegyzi, e biztosíték csak a férj illetve örökösei ellen szolgál, harmadik személyek időközben szerzett tulajdonszálogjogaival szemben azonban mi védelmet sem nyújt. Zlinszky biztosítási elméletének e nagy hiányával adós maradt. A Zlinszky által fölvetett kérdéshez hozzá szólt dr. Imiig Komád is (Jogtud. Közi. 1876. évi 28 sz.), s vele ellentétben megengedhetőnek tartja, hogy «a nő a házasság tartama alatt szerzett és egyedül a férj nevére irt ingatlanra, feltéve a szerzeményt minőség igazolását, a közösség iránti jogát telekkönyviteg bejegyeztethesse». Nézetét a magyar szerzeményi közösség és a Optvk. 1233-—1836. §§-ban szabályozott vagyonközösség közti azonos vonásokra alapítja. A biztosítás kérdése Imling e nézetében teljesen meg van ugyan oldva, de igen nagy kiterjedéssel s túlmenve azon a határon, a meddig a biztosítást jogunk szellemének és fejlődési irányának sérelme nélkül még meg lehet engedni. Mindazon szempontok, melyeket a biztosítás 53
