Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Fodor Ármin: A jogügyletek értelmezése a felülvizsgálati eljárásban [154., 1899]
29 eldöntése gyakran nagyon fontos és nagy érdekeket érint: akkor azt nem szabad a felülvizsgálat köréből kizárni. Akár a jogegység szempontjából induljunk ki, a melyet a semmiségi panasznál általában, — a felülvizsgálatnál pedig az irók egy része főleg irányadónak tekint, — akár a felek érdekeiből induljunk ki, a melyeket a felülvizsgálat a jogegység megóvásán kívül szintén, hacsak másodsorban is, szolgálni kíván: nem czélszerű a szerződések értelmezésének kérdését a legfőbb bíróság hatásköre alul teljesen kivonni. Ebből azonban nem következik az, hogy a jogügylet értelmezésének kérdését a törvényben kifejezetten a felülvizsgálat okai közé vegyük fel, a mint azt a német birodalmi perrend 1872. évi tervezete tenni akarta. Azt mondják ugyan, hogy ba oly kétségtelen annak a jogosultsága és czélszerűsége, hogy az értelmezés kérdésében a felülvizsgálat nyitva legyen, miért engedjük át e kérdés a gyakorlat ingadozásainak, miért tegyük ki a bíróságokat annak a támadásnak, hogy a felülvizsgálatot önkényüleg, habár világos czélszerűségi okok alapján is, a törvény által megszabott határokon túl kiterjesztik? Ha azt látnám, hogy bíróságaink elzárkóznak attól, hogy az értelmezési kérdéseket felülvizsgálat alá vonják, akkor én is azon nézeten volnék, hogy a törvényt ebben az irányban ki kell egészíteni. Bíróságaink gyakorlata azonban e részben egészében kielégítőnek mondható és ha eleinte egyes esetekben jogos is lehetett a panasz, hogy a felülvizsgálatot túlságosan szűk határok közé szorították : a gyakorlat ma már, a jogügylet értelmezésének felülvizsgálhatósága kérdésében oda fejlődött, hogy az élet szükségleteit a törvény magyarázata alapján kielégíti. Ily körülmények közepette én nemcsak fölöslegesnek tartom, hogy a jogügylet értelmezésének kérdése a törvényben kifejezetten a felülvizsgálati okok közé fölvétessék, hanem egy ily általános szabály fölállítását a törvényben aggályosnak is tartanám. Első sorban is a törvényalkotási technika szempontjából nem czélszerű az, hogy akkor, a mikor a törvény általános elvet állíthat fel, és tényleg fel is állít, akár taxatíve, akár exemplica- tive egyes eseteket vagy eset csoportokat külön kiemeljen. Az J9
