Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Fodor Ármin: A jogügyletek értelmezése a felülvizsgálati eljárásban [154., 1899]
15 Azt mondják továbbá, hogy a jogszabálynak törvényhozói hatalmat gyakorló, a közakaratot kijelentő tényezőkből kell kiindulni. Ha ez áll, akkor az egész szokásjog, és különösen a bírói gyakorlat nem alkothatna jogszabályokat. Pedig a szokásjog, a bírói gyakorlat, tényleg alkotnak jogszabályokat, daczára annak, hogy azok olyanoktól indulnak ki, a kik törvényhozói hatalommal felruházva nincsenek. Ezek azok az érvek, a melyeket annak igazolására hoznák fel, hogy a jogügylet is jogszabályt hoz létre. A felhozott érvek között bizonyosan sok olyan is van, a mely megérdemli a figyelmet. Azonban azt hiszem, nem tévedek, mikor azt mondom, hogy sommás eljárásunk 185. §-ának a) pontja akkor, a mikor anyagi jogszabályt említ, csak az objectiv jog szabályait értette és nem tekintette odatartozónak azt a szabályt, a melyet a felek a jogügyletek kötésénél magukra nézve megállapítanak. Természetesen még így is nem tekinthető kétségen felülinek, hogy mi képez objectiv jogot. Kétségtelenül ide tartoznak a törvény és a törvény alapján kibocsátott rendeletek, valamint a szokásjog is. Ide tartoznak továbbá a közhatóságoknak mindennemű rendeletéi. Nézetem szerint objectiv jogszabályoknak tekintendők a vasúti üzletszabályok is, a melyeknek alkotására a kereskedelmi törvény 425—432. §§-ai a vaspályát feljogosítják, daczára annak, hogy a vasút az állam magánvállalatát képezi. Alig zárhatók ki az objectiv jog forrásai közül a kereskedelmi szokások, a melyek a kereskedelmi törvény 1. §-a értelmében kereskedelmi ügyekben alkalmazandók, ellenben rendszerint nem tekintik annak az usance-okat, a melyek a kereskedelmi törvény 267. §-a értelmében figyelembe veendők, tehát az árú- és értéktőzsde szokásait sem. Nem tekintik továbbá az objectiv jog forrásának a kereskedelmi társaságok és az egyletek alapszabályait is. Ha a jogügyleteket az objectiv jog forrásai közül kizárjuk, akkor ezeket alig lehet ide vonni, ámbár ez nem áll minden vitán felül. A mint ezekből látszik, még abban az esetben is, ha a magánfelek akaratkijelentéseit nem is tekintjük jogszabályt alkotóknak, nincs eldöntve minden kérdés a tekintetben, hogy mi lehet a felülvizsgálható anyagi jogszabály forrása. Csak példakép említettem fel néhányat, de azokból is kitűnik, hogy nem 15
