Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)

A javító intézetekről. Lengyel Aurél bemutatja Krajcsik Soma jelentését a székesfehérvári javítóintézetről [153., 1899]

30

tökéletesítését czélozzák, mert hiszen azt "mindenki kénytelen elismerni, hogy évi 300 írtért olyan iparost, a ki érti a mesterségét, tanítóul nem fogunk kapni, ez csak kontár lehet. Hogy a tanítóknak, a családfőknek a fizetése is javítandó, ezt is elismerem, valamint azt is, hogy ez állások szaporítandók, s hogy a családok ne húsz tagból álljanak, hanem esetleg csak tízből.

Másodszor szükséges a 42. §-t kibővíteni oly irányban, hogy a bíróság csakis a javitóházba való elhelyezést mondja ki, a szabadlábra tételt pedig vagy egy bizonyos határidőn belül a biróság, bizonyos latitude-del határozza meg s egy külön orgánumra, a felügyelő-bizottság belátására bízza. Mert lehet valaki igen jó jogász, de rossz próféta. A biró helyesen állapíthatja meg a büntetést a törvény alapján, de azt, hogy a javítóintézeti nevelés által mily idő letelte után érethetik el a bűnös javulása? ezt előre megállapítani lehetetlen. Szükség esetére tán még a húsz évet is kitolhatnák?

Harmadszor óhajtandó, hogy az állam, mint amely a hatalmi körébe már a közegészségügyet is bevonta, hogy ez a szifilis és az iszákosság elnyomása iránt is kellő módon intézkedjék és ne csak kórházakat, ne csak fegyházakat és tébolydákat állítson föl, hanem épen azért, hogy ezen nagy kiadástól a jövő generácziót megmentse, gondoskodjék az iszákosság és szifilis elleni intézkedésekről és hogy azon egyének, akik már az iszákosságban leledzenek, szinte csak úgy gyógyittassanak, mint az elmebetegek. (Éljenzés.)

306