Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
7 sanctio oly nemű magyarázatán, melyet úgy látszik némileg eltérőnek óhajt a korábbitól». Ennyire Őrködött Deák és környezete a sanctio pragmaticä- ban letett elvek változhatlan fönntartásán, jól tudván azt, mit Ferdinándy Géza ekkép fejez ki: «Valamely alkotmány csak addig életképes, a míg az nemcsak törvénykönyvekben és avult pergamenteken, hanem a nemzet szivében és lelkében is él. mert a polgárok érzelmei és nem észjogi okoskodások adnak annak erőt és képesítik kiállani az idők viszontagságait». (Id. mű 219.1.) Nagy Ernő írja : «Magyarországnak Austriához való viszonyát a pragmatica sanctio és az 1867. XII. törvényczikk világosan meghatározván, annak tartalmára, jogi természetére, nagyban és egészben mondhatni, megállapodás jött létre és pedig nemcsak a mi irodalmunkban. Az újabb és tekintélyes osztrák közjogi irók nagy része ma már arra az álláspontra helyezkedik, a melyet méltán nevezhetünk magyar álláspontnak stb. (L. értekezését: Az ausztriai császári czim fölvételéről 1. 1.) A nagyrabecsült tanár úr tételeinek csak első részét fogadom el, de az osztrák írókról mondott véleményét nem oszthatom. A Pester Lloyd 1897. évi okt. 21-iki számában foglaltak sokkal inkább bemutatják a valót az osztrák irók fölfogásáról. «Georg Jelűnek, — írja a Lloyd — gewesener Professor für Staats- und Völkerrecht an der Wiener Universität, gegenwärtig in Heidelberg, ist der Einzige unter allen österreichischen Staatsrechtslehrern, den in seinem ausgezeichneten Werke von den Staatenverbindungen in Bezug auf das Patent vom 1. Aug. 1804, mittelst dessen Franz II. den Titel eines Kaisers von Oesterreich annahm, die richtige Ansicht vertritt, dass das Patent keinerlei Folgen für die staatsrechtliche Stellung Ungarns gehabt und dass Ungarn durch Anerkennung dieses Titels sich in keiner Hinsicht zu einer Provinz eines über ihm stehenden Staates gemacht hat. Alle anderen österreichischen Publicisten (Beer, Lustkandl, Biederman, Ulbrich, Dantscher v. Kollersberg, Tezner) haben sich in die fixe Idee verrannt, dass Franz durch Annahme der Kaiserwürde, seine sämmtlichen Staaten unter dem Namen eines Kaiserthums zu einem Staate vereinigt hat; erst 87
