Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Szakolczai Árpád: Az ujdonság kérdéséről a szabadalmi jogban [145., 1898]
Tisztelt teljes-ülés! A szabadalmi jog mai alakúlásában simul az általános jogfelfogáshoz. Nem az a formalisticus jog többé az, melynek forrása a fejedelmi kegy volt, melynek alfája és ómegája a kellő formák között benyújtott szabadalmi bejelentés és az erre kiadott szabadalmi levél volt, hanem az ipari szerzői jog védelme, mely hivatva van alapját képezni az ipari élet egész jövő alakulásának, mely kiegyenlítve az ellentéteket az egyéni egoisti- cus jogok és a közület jogai közt, a legigazságosabb, a legideálisabb tulajdonjogi formát képezi. Hogy azonban a szabadalomban foglalt jogok igazságosak legyenek, megkivántatik, hogy azon jogok csak annak adassanak, a ki azt munkájával kiérdemelte, tehát a feltalálónak, és hogy a szabadalmazás alapját képező bejelentés tényleg találmányt, másodsorban új találmányt foglaljon magában. A szabadalmi jog ideális fejlődése tehát az, hogy a szabadalom a feltalálónak új találmányáért adassék. A törvényhozások legtöbbje szabadalmi törvényünk is elfogadta azon elvet, hogy a szabadalom csakis a feltalálónak vagy jogutódjának adható. Ezen elv consequenter pl. az angol és az amerikai törvény- hozásban van keresztülvíve. Mert a magyar szabadalmi törvény ugyan elvül állítja fel, hogy a szabadalom a feltalálót illeti, de ezen joga határidőhöz van kötve és szünetel, ha a felszólalási határidőn belül, mint feltaláló a bejelentés ellen fel nem szólal. Az amerikai törvény szerint a bejelentő esküvel tartozik megerősíteni, hogy ő az igazi, eredeti első feltalálója vagy felfedezője azon eljárásnak, eszköznek vagy javításnak, melyre szabadalmat kér, hogy nem tudja és nem hiszi, hogy az valamikor ismeretes volt, vagy használtatott. 51 1*
