Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Oláh Gusztáv: Az elmebetegek jogvédelméről. Salgó Jakab felszólalásával [144., 1898]
Tisztelt Jogászegylet! Az emberi cselekmények biológiai törvényszerűségét sehol- sem látjuk olyan félelmetes következetességgel megnyilvánulni, mint anthropologiai elfajlás productumain, legyenek azok a criminalpsychologia vagy a forensicus psychiatria tárgyai. Az ismételt tolvajlás, a korcsmái verekedés, a szeszmámorban való garázdálkodás a közszemérem ellen elkövetett bűntettek megismétlődött esetei ugyanazon embernél lényegükben photographiai hűséget mutatnak, mely felismerhető még akkor is, ha a külső körülmények és a lélektani motivumok mikénti elrendezettsége által a külső sceneriaegészen más képet mutat. Hosszú elmeorvosi szolgálat után a múlt tébolydái alakjai typusokká csoportosulnak az orvos emlékezetében, s ha egy elmebeteg tettéről olvas a lapokban, mindannyiszor valamelyik más betegére ismer benne ugyanazon charakteristikus vonásokkal, melyek, hogy úgy mondjam, a psychopathikus színkép Frauenhoffer-féle vonalait képezik. Ha pedig egy ilyen elmebeteg vagy gonosztevő visszakerül a tébolydába vagy a fegyházba, az elmeorvos vagy fogházfelügyelő nem is kérdezi, hogy mit követett el, olyan magától értetődőnek tartja újabbi behozatalának indító okait. A fajéletbeli szabálytalanságok több emberöltőnyi távlatából fakadó forrásának ezen két productuma: a született gonosztevő és a defect elméjű bűntevő ez idő szerint egymástól különböző erkölcsi elbírálás és socialis elbánásban részesül, de egy pontban találkoznak: ott, a hol a társadalom önvédelmével találják szemben magokat. De a társadalom egészének önvédelme magában foglalja az egyén megvédelmezését s socialis jogrend őrködik a felett, hogy a társadalmi önvédelem fegyvere ne sújtson túlszigorral s nem 1* 33
