Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Az ági öröklésről. Barna Ignácz, Enyiczkey Gábor és Kégl János jogászegyleti előadásai [143., 1898]
28 daljunk azért, hogy az özvegy kapjon bizonyos állagot, akkor legtöbb esetben tönkre megy. A gyakorlati életben is ki fognak egyezni vele és megváltják. — A férj a nővel szemben tartásra volt kötelezve, mert hiszen ha a férj a nőnek vagyon-substra- tinmot akart volna biztosítani, akkor moringalhatott volna neki. A tartási kötelességnek az átszállítása a hagyatékra más alakban nem történhetik, mint haszonélvezet alakjában. A mi aztán ezzel összefüggésben illeti a házastárs örökösödésének egyéb momentumait, tudjuk, hogy az özvegyi jognak a gyakorlati életben való szabályozásánál a bíró mindig mértékül veszi, hogy a házasságból jutalmul mi maradt az özvegyre s a szerint szabja meg az özvegyi jogot. E jutalmak nyilvánulnak részint a közszerzemény alakjában, a mi házassági vagyonjogi intézmény, részint az özvegyi örökösödésben, mely már örökjogi természetű. Ezekre nézve a legczélszerűbb és legpractikusabb megoldás volna az, hogy a közszerzemény, mint a mely az ország lakosai nagyobb tömegének s alacsonyabb intelligentiájának felel meg, törvényben fentartatik. Az értelmi foglalkozásúakat pedig, mivel foglalkozásuknak és életviszonyaiknak nem felel meg, intelligentiájuk képessé teszi arra, hogy kizárhassák házassági szerződés útján. A kiket tehát az életviszonyok ide utalnak, azoknak a kellő directivát a törvény önként nyújtja másokkal szemben, a kikre nézve ez a jogintézmény nem felel meg, megvan a kellő mód és eszköz, hogy ettől szabaduljanak. — A házastárssal és a másik szülővel tehát végeztünk. Nem éri őket semmi igazságtalanság. S ezzel szemben nem látom ily módon megoldva és megindokolva azt, hogy a nagyszülői parentélában, a kik a vagyon eredetére támaszkodnak, miért ne támaszkodhassanak arra az elhunyt, a szülőjének egy másik házasságból származott gyermekével szemben. Igaz, hogy ez féltestvére annak az örökhagyónak kinek a másik szülői ágáról származott a vagyon, de az, hogy ez féltestvér, a mai jogunk szerint őt egyáltalában semmi vagyoni természetű kötelességre nem szorítja. — Mint tudjuk, ha kórházban ápolnak valakit, törvényeink szerint sem testvérjén, sem féltestvérjén nem keresik az ápolási díjat, a mai jog felfogása szerint nincs alap arra, hogy ezek egymással ily természetű összeköttetésbe jöjjenek. Más felől ezzel szemben sokkal erősebbnek tartom azt az alapot, a 28
