Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)

Az ági öröklésről. Barna Ignácz, Enyiczkey Gábor és Kégl János jogászegyleti előadásai [143., 1898]

26 3-ik, 4-ik oldalági rokon iparkodása folytán jut czélhoz, a kit talán nem is ismert közelebbről. Az amerikai és indiai nagybácsik rendszere tisztán lutrijáték, hiszen az örököst nem fűzi ahhoz semmi egyébb, mint összefüggése az anyakönyvi kivonatok­nak. — A déd- és szépszülőknél meg kell szakítani az örökösö­dés intézményét, mert az nincs a családiassággal absolute semmi kapcsolatban, minden esetre helyesebb közjótékonysági vagy általában valami oly közczélra fordítani az ilyen urahagyott va­gyont, a mely közczélokat mindnyájan respektálunk. Azért haj­landó vagyok megszorítani az ági örökösödést, nem azért, mintha ennek elvileg úgy kellene lenni, hanem azért, mert épen a gyakorlati kivihetőség ütközik útjába. Különben a mint már a múltkor említeni szerencsém volt, az a gyakorlati kivihetőség mindig annak a vállára szakad, a ki abból jogokat akar származ­tatni, mert őt terheli abban a tekintetben a bizonyítás. Ha valaki valamire nézve ki tudja, mutatni, hogy azt apjától vagy nagyapjától örökölte, az nem ütközik senki jogérzetébe, hogy ezt előre helyezzük. Sőt, bár én a memorandumot azon a pon­ton, hogy azokat az elveket elfogadja, a melyeket én itt jobb szószóló hiányában hangoztattam, örömmel üdvözlöm, de azt a megszorítást nem tudom acceptálni, hogy t. i. ő az ágiságot is parentelák szerint korlátozza. Azt mondván, hogy az első paren- telán belül előjogos, a ki a vagyon eredetére támaszkodik, de a második parentelából már nem szólhat bele senki, az ismét a második parentelába tartozókkal pereskedjék. — Mert nézetem szerint ha felbontjuk a kérdést, látjuk, hogy — akárhogyan legyen a vagyon — ki áll az ági örökösökkel szemben ? A hitves­társ, a másik szülő, s a féltestvér. A hitvestársnak a mai jog megadja az özvegyi jogot — tehát nincs semmi baja, hanem ott áll a másik szülő, vagy a másik szülőnek előbbi házasságából leszármazottja. Mert a kik ugyanazon házasságból erednek, azokkal szemben a nagyapai parentela leszármazójának semmi dolga. Már most ha a gyakorlati eseteket nézzük, nagyon sokszor a másik szülőnek azért nincs semmi baja, mert mint a statisz­tika mutatja, a kiskorúak nagy mérvű halandóságánál fogva, arra a vagyonra, a mit az apjától örökölt, az elhalt kiskorú az anyát özvegyi jog illette meg. Igaz, hogy a kiskorúnak megszorí­tási joga van, de nem igen élnek vele a kiskorúak azért, mert 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom