Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)

Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]

105

•a dynastia léteiének, a monarchia nagyhatalmi állásának, s ezzel együtt Magyarország államiságának létföltételeit képezik, ily jogalapot föladni pedig azt hiszem sem a dynastia, sem a nemzeti gén nyomatékos indokok nélkül nem lesz hajlandó, — miért? — mert: «ezen alap nem egyszerű törvény, nem egyszerű Diploma, nem octroyált alkotmány, vagy Ígéret, hanem kölcsönös egyezkedés folytán kötött alapszerződés, az uralkodóház között, a melynek öröködési jogát és Magyarország közt, a melynek alkotmányos önállóságát biztosítja. Ezen alap a pragmatica sanctio. Állami alaptörvény, a mely egyszersmind a nemzetközi jog kiegészítő részét képezi. Kétoldalú szerződés, a mely teljes erejével, minden föltételeivel együtt életbe lépett, s a jogszerű gyakorlat által szentesíttetett». (Csengery Antalnál

III. k. 107. 1. így van Deák jogalapja jellemezve.)

Ezért életkérdés reánk nézve az 1723. I. II. t.-czikkbe foglalt sanctio pragmaticának 175 év óta állandó értelmezéséhez ma is ragaszkodnunk. Teljesen igaza van br. Kemény Zsigmond- nak ezt írni: «A pragmatica sanctio oly értelemben, mint a mienk, nem kevesebb megnyugtatás fönt, mint alant». (Pesti Napló 1865. jul. 6.) Ha nem fogadtuk el annak a törvényes alapon kívül álló hatalmi tényezők által 1849-től 1867-ig reánk octroyálni akart értelmezését, nem szabad nekünk ma ugyanazt az értelmezést — doctrinák — főleg pedig osztrák német doctrinák kedvéért elfogadnunk. A magyar közjogot, s nem ritkán erőszakos megtámadások ellen azon értelmezés védte meg, s juttatta elvégre is teljes érvényre, melyet DeákFerencz is magáévá tett. melynek az 1867. XII. t.-czikkbe lett beiktatásába halhatatlan érdemei vannak.

185