Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
94 kik szerint csak a nemzet és király között lenne szerződés és Magyarország oly viszonyban állna Austria koronájához, mint a német államszövetség valamelyik tagja a német szövetséghez. (L. Concha Politika. 602., 603. 1.) <i Magyarországnak is ha létezni akar, szövetségre van szükségre és mint már előbb mondám, saját alaptörvényeiben találja az utasítást ilynemű politikára. Nálunk a jognak, úgy mint a politikának alapjai a sanctio pragmaticának nevezett sarkalatos törvényeinkben vannak lefektetve. Ez biztosítja nemzetünk függetlenségét egyrészről, míg másrészről az austriai tartományokkal egy fejedelem alatti egységes és osztatlan kapcsolatban jelöli ki azon politikát, melyet Magyarországnak követni kell». (Somsich Pál 1866. decz. 3.) (i Téveszme az, mintha a pragmatica sanctio oly szerződés volna, a melyet a magyar nemzet csak saját királyával kötött. Ez nem áll. Mert a pragmatica sanctióban őseink nemcsak saját királyukkal, hanem a közös fejedelem személyében egyúttal az örökös tartományok urával is szerződtek. Ha őseink a pragmatica sanctióban csak saját királyukkal léptek volna szerződésre, akkor e szerződés a magyar király és a magyar nemzet közötti jogszabályok szabályozásán túl nem terjedhetett volna. Ámde e szerződésben a közös fejedelem számára oly országok birtoklása is biztosítva van, a melyek nem tartoznak a magyar korona kapcsolatához, és viszont ezen szerződésből a nemzet számára oly országok támogatása is biztosítva lett, a melyekről a magyar király nem rendelkezhetett. Világos tehát, hogy ezen szerződésben a közös fejedelem nem csak mint Magyarország királya, hanem úgy is szerepel, mint az örökös tartományok ura». (Horváth Boldizsár 1867. márcz. 27-én.) (Hasonló értelemben szólott választóihoz 1865. okt. 23-án Szombathelyt.) Az 1878. évi V. t.-cz. 127-ik §-ához adott miniszteri indokolás pedig így hangzik: «Sarkalatos törvényeink hazánk és a monarchia másik fele közt egy szorosan meghatározott kapcsolatot állapítottak meg; e kapcsolat, mely már a sanctio prag- maticában találja kifejezését nemcsak államjogi, hanem állami alakzatunk egyik legerősebb tényezője is. Ezt nem mellőzheti a büntető törvénykönyv, a mellőzés a tetszés szerinti erőszakoskodásnak a büntetlen megtámadásnak tenné ki azon tényezőt, 174
