Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
68 lenségi nyilatkozatban ez áll: «Magyarország ugyanis Erdély- lyel, s minden hozzátartozó részekkel és tartományokkal az osztrák császári birodalomba soha bele nem olvadt, hanem mindig önálló független szabad ország volt, még azután is, hogy a pragmatica sanctio elfogadásával a magyar királyságra nézve szintazon örökösödési rendet állapította meg, mely az uralkodó háznak egyéb országaira s tartományaira nézve meg volt állapítva. Világos bizonyság erre magának a pragmatica sanctió- nak azon törvénybe iktatása, mely által a magyar koronához tartozó országok területi épsége, s az ország önállása, függetlensége, alkotmánya és szabadsága határozottan föntartattak. Világos bizonysága ennek az, hogy a trónörökösök a pragmatica sanctio után is csak akkor lettek Magyarország törvényes királyai, ha a nemzettel koronázási alkukötésre léptek s annak és az ország alkotmányának és törvényeinek megtartására megesküdvén sz. István koronájával megkoronáztattak.» Ezen eszmemenet úgyszólván szóról-szóra benne van az 1861—1865/66. évi föliratokban s az 1867. XII. t.-cz.-beu. Az 1849-et követő s a most értelmezett sanctio pragmatica elveivel homlokegyenest ellenkező politikai rendszer kezdetén nem kevesebb ember mint a 47-es conservatively egyik kitűnősége Somsich Pál lép föl a magyar alkotmány védelmére, nagy becsű művében: «Das legitime Eecht Ungarns und seines Königs» (Bécs 1850.) többek közt ez is előfordul: «Durch die pragmatische Sanction ist der Schlussstein zur Vervollständigung einer riesenhaften Wölbung gelegt worden, auf welcher die Gesammtmonarchie gleich gestützt, auch die Krone und der Thron Ungarns mit Hecht fussen, und der König und das Volk ihre gegenseitigen Rechte und Pflichten gewährleistet sehen sollten. « Dieser grossartige Vertrag schliesst die Reihe jener Paciflcationen, Verträge, Friedenschlüsse u. s. w. in sich, die seit Ferdinand I. bis zu dem Szathmdrer Frieden bcdd mit Schwert erkämpft, bald durch Vermittlungen erlangt, selten nach gegenseitigen billigen Verständigungen erzielt worden sind» .... (1. 3. lap) Széchenyi István gróf — írja Falk Miksa — : «jelszavakról p. o. 1847/48., mit sem akart tudni; úgy vélé, nem létezik törvényes forma, melyben e pillanatban újra lehetne kezdeni 1+8
