Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
6l> Az 1825/27. évi országgyűlésről vezetett Guzmics-féle naplóban (1. Yaszary Kolos az 1825. évi országgyűlés története 42. 1.) olvassuk, hogy: Kolosváry úr Győr-vármegyei követ hazafiúi tűzzel mutogatta, hogy mi a Pragmatica Sanctio; kérjük hát 0 felségét, hogy a Pragmatica Sanctio, s a maga religiositása szerint tartsa meg mindazokat, a mire megesküdött, mert mi independensek lévén az austriai monarchiától, nem kívánunk a többi provinciák szerint igazgattatni, magunknak van constitutiónk, s ez mindenünk» ............ Az 1832/86. évi országgyűlés katonai országos választmánya így ír : «az ausztriai ház szelid kormánya alatt a pragmatica kötés erejénél fogva stb.» ... . Kötésről szól az 1832/86. évi országgyűlés egyebütt is (1. országgyűlési acták CCXXX. sz. a.), így a dicsőségesen országló ház és a magyar nemzet között készült szent kötésekben az ország ősi szabadsága és függetlensége nyilván és örökre fön- tartatott.» A 348-ik ülésből kelt fölirati javaslatban ez áll: «Magunknak törvényeken és kölcsönös kötéseken alapult függetlenségét kétségbe hozni nem lehet ............nekünk tehát, kik törvény és kölcsönös kötések szerint függetlenek lévén, semmi más nemzetnek alája vetve nem vagyunk» .... Az 1843/44. évi országgyűlés az akkor érvényben levő vámrendszer ellen fölír О felségéhez, e fölirat befejezésében hivatkozás történik még Magyarország alkotmányos önállósága s a pragmatica sanctio által is biztosított állami függetlenségére, kimondatik az is, hogy e jogállásunknál fogva reánk vám és egyéb terhek egyoldalúlag nem rovattathatnak, s hogy hazánk a birodalom többi részeihez csupán az egység és egyetértés kötelékeivel van fűzve, alárendelve, vagy alávetve pedig annak legkevésbbé sincsen. (1. Acta Comit: 1843/44. III. к. 42—-48.1.) Az 1847. évi már idézett, s még idézendő ismert ellenzéki nyilatkozat, azon utasítás, melyet Pestmegye 1847-ben követeinek adott, a sanctio pragmaticát, mint ilyet magába foglalja. Az 1847. évi válaszfölirati javaslatban, s Kossuth 1847. évi ez alkalommal tartott nagy beszédében a sanctio pragmatica méltatva van. 146
