Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
56 Károlynak még fia is születhetett volna azután. Ezen csekély külsőség az 1723. évi törvények alkotása alkalmával egyenes reámutatás arra, hogy nem az uralkodásról, nem is közvetlen utódlásról, hanem egész utódságról van szó. Ez általánvéve magában a Corpus Jurisban a szöveg oly szerződésnek bizonyítja azt, melyet mindkét fél a legünnepélyesebb és örökre szóló kötésnek tekint. A mit különben az erdélyi 1744. III. t.-cz. következőleg fejez ki: «Vim et robur Sanctionis Pragmatic;*!, Legisque perpetuas, ac nullo unquam tempore, aut modo a quibuscunque mutabilis.» Magából az ismert kijelentésekből és előleges tárgyalásokból is megállapítható, hogy az 1723. I., II. t.-czikkbe iktatott pragmatica sanctiónak más értelme, más tartalma nem lehet. Annak tekinté azt III. Károly is: Az 1723. évi két első törvényczikk magában foglalja a habsburgi dynastiának I. Leo- poldon-inneni összes fiú és leány maradékait s ezek összes fiú és leány örököseit, s úgy az egyik fél az egész dynastia, s a szerződés, mint ilyen századokra szól, a mi különösen kiderül az 1723. III. t.-cz. 1. §-ából is: «Pariterque Successores, legitimae coronandi Hungáriáé et Partium eidem adnexarum Reges in iisdem Praerogativis et praemiscis Immunitatibus et Legibus. Status et Ordines Regni Partiumque annexarum inviolabiliter conservabunt.» Mindez határozottan arra vall, hogy a kötés a dynastiának minden későbbi tagjaira kiterjed s őket jogilag kötelezi. A már előre is elősorolt döntő adatok daczára ama kérdésre, vájjon a sanctio pragmatica törvény-e vagy szerződés? újabban némelyek azt válaszolják, hogy csupán csak törvény, mások ellenben oda concludálnak s ma már mondhatni a jogi continuitás alapján, hogy szerződés. A két fölfogás közt azonban gyakorlati jelentőségű külömbség van, — mert ha törvény, úgy egyszerű uj törvény által minden további nélkül megváltoztatható, ha pedig szerződés, akkor csak az érdekelt felek beleegyezésével változtatható meg, ez pedig alig lehetséges, mert a fönnebbiek szerint a másik szerződő fél nemcsak a király, hanem az egész Habsburg-Lothringen dynastia, így még a «nascituri qui in utero sunt» kell, hogy ezek is beleegyezzenek; ha tehát szerződés, akkor tényleg meg nem változtatható. Hogy 130
